Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - KATONAPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Pirityi Sándor: A haditengerészeti fegyverzet és tevékenység korlátozásáról
lógiai világkonyha”, hanem sok ország politikai, gazdasági és katonai érdekeinek találkozási és ütközési pontja is. Az északi sarkvidék, amely az első és a második világháborúban „szárny” volt, ma a potenciális szovjet—amerikai hadászati csapásváltás fő irányába esik, itt haladnak át a legrövidebb légiutak a két nagyhatalom fő lakott területei és ipari gócai között, következésképpen a ballisztikus hadászati rakéták és a hadászati légierő legrövidebb pályái is. Potenciális „űrháborús” terepről van tehát szó. Szovjet részről úgy értékelik, hogy a Pentagon az északi sarkvidéken keresztül tervezi az amerikai interkontinentális ballisztikus rakéták több mint felének és a nehézbombázók közel 30 százalékának bevetését.7 Grönland északnyugati részén van az amerikai hadászati légierő legészakibb támaszpontja, repülőterek és légitámaszpontok egész sora települt Észak-Norvégiában, Izlandon, Kanada északi részén, Alaszkán. Rádiólokációs, felderítő és haditengerészeti navigációs államások egészítik ki az infrastruktúrát, amelyhez sokféle katonai tevékenység kapcsolódik. Példaként megemlíthető, hogy 1958 óta, amikor a Nautilus első ízben érte el jég alatt az Északi Sarkot, az amerikai haditengerészet több mint negyven alkalommal és angol tengeralattjárók is jónéhányszor felkeresték ezt a térséget. Kanada 10—12 tengeralattjáróval szándékozik bekapcsolódni az északi-sarki haditengerészeti tevékenységbe. A szovjet vezérkarnál tevékenykedő Jurij Lebegyev vezérőrnagy egyik legutóbbi írásában8 megállapította, hogy a NATO a nagy felszíni hadihajókból (repülőgép- és helikopterhordozók) és légierőből mintegy kétszer annyit állomásoztat a térségben, mint a Szovjetunió. Nyugtalanítónak minősíti Washingtonnak azt a tervét, hogy hadihajóin 4000 robotrepülőgépet telepít, közülük 800-at atomrobbanótöltettel. Ezek jelentős részét az északi tengereken rendszeresítik. A Balti-, az Északi-, a Norvég- és a Grönlandi-tengeren a NATO-erők aktívan gyakorolják a szovjet flotta „beszorítását” egy konfliktus esetén, mégpedig annak lehető legkorábbi szakaszában. Az atlanti tömb az északi vizeket „kompenzációs szintérnek” képzeli el, ahol ellensúlyozni lehet a közepes hatótávolságú és hadműveletiharcászati rakéták felszámolását. Éppen ezért ritka az olyan nyilatkozat, mint amelyet Stoltenberg norvég külügyminiszter adott, nevezetesen, hogy a washingtoni rakétaszerződés jelentős mértékben elveszíti értelmét, ha hatálybalépése után megnövelik a légi és tengeri indítású manőverező robotrepülőgépek számát. A nyugati sajtó persze „a szovjetek rakétaerődjének” ábrázolja az északi sarkvidéket, ahonnan a Tájfun mintájú tengeralattjáró-óriások 139
