Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - KATONAPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Pirityi Sándor: A haditengerészeti fegyverzet és tevékenység korlátozásáról
A Greenpeace jelentése szerint 1987 végén az öt atom- és tengeri nagyhatalom 16 ezer atomfegyverrel rendelkezett a tengereken, ebből mintegy 6500 olyan eszköz volt, amelyet sem tárgyalások, sem megállapodások nem érintettek. Az említett időpontban az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Franciaország, Nagy-Britannia és Kína 1101 hadihajója és 3198 katonai repülőgépe volt képes atomfegyvereket szállítani vagy alkalmazni. Az öt ország 17 tengeralattjáró-típuson 14 különböző mintájú ballisztikus rakétát tartott rendszerben, összesen 1792 rakétát 9487 atomrobbanó töltettel.2 Időszerű és égető kérdéssé vált tehát napjainkra a haditengerészeti konfrontáció csökkentése és fokozatosan tért hódít egy nemzetközi haditengerészeti fegyverzetkorlátozási konferenciának, illetve az ENSZ Biztonsági Tanácsa ilyen rendeltetésű külön ülésszakának a gondolata. Egyesek a haditengerészeti fegyverzet és tevékenység korlátozását a leszerelési folyamat egyik legnagyobb „fehér foltjának” minősítik. Ez féligazság. Regionális megközelítés A haditengerészeti fegyverzetkorlátozás regionális vonatkozásait célszerű a Földközi-tenger térségével kezdeni, ahol élesen elkülönül az Egyesült Államok és NATO-szövetségeseinek, az el nem kötelezett államcsoportnak, illetve a Szovjetuniónak a magatartása. „Ma a Földközi-tenger partjain 18 állam létezik, összesen több mint 350 millió lakossal. Ezek az országok a gazdasági fejlettség és a termelőerők különböző színvonalán állnak. Monarchiák váltakoznak itt köztársaságokkal, szocialista országok tőkésekkel, el nem kötelezettek NATO- tagállamokkal. Nem kevés az éles ellentét közöttük, területi igényeik vannak egymással szemben, megosztják őket a régi sértődések és az újabb gyanakvások. Egyesíti viszont őket a Földközi-tenger vize” — írja Alekszej Bukalov a moszkvai Novoje Vremjában. „A Földközi-tenger nem arra való, hogy tengeri hadműveletek színteréül szolgáljon, és tengeri csata számára nem felel meg. Védelme tehát egyáltalán nem hadiflottáktól, hanem a part menti országok politikai határozottságától függ” — állapítja meg Georges Buis tábornok a Le Monde Diplomatique hasábjain. Az amerikai haditengerészet földközi-tengeri csoportosítása 1947 óta állandóan magában foglal repülőgép-hordozókat, maga a csoportosítás 1948-ban alakult át 6. operatív flottává, amely az Atlanti-óceánon tevékenykedő amerikai 2. flotta leginkább harcra kész hajóiból tevődik össze. 134
