Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)

1989 / 1. szám - KATONAPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Pirityi Sándor: A haditengerészeti fegyverzet és tevékenység korlátozásáról

telékek természetesen nemcsak katonai fölénytényezőt testesítenek meg, hanem problémát jelentenek aszimmetria-értelemben a haditengerészeti fegyverzetkorlátozás vonatkozásában is.

A haditengerészeti fegyverzetkorlátozás mellett síkraszálló elemzők a helyzetet destabilizáló számos tényezőt látnak a haditengerészeti erőkben. Nyikolaj Saszkolszkij első osztályú kapitány, a kérdés jó ismerője egyik tanulmányában1 több tényezőre hívja fel a figyelmet:

1. A hadihajók szabad mozgása, a különböző országok hadihajói, repülőgépei nyílt tengeri találkozása folytán számos bizonytalansági tényező jelentkezik.

2. Amíg a tengeralattjáró-fedélzeti ballisztikus rakéták nem rendelkeztek olyan találati pontossággal, hogy kis méretű célok ellen is fel lehetett használni azokat, az atomháború elhárítása eszközeinek voltak tekinthetők. A növekvő találati pontosság az elsőcsapásmérő képesség irányába mutat.

3. A tenger mélye révén biztosított rejtettség ilyen körülmények között növeli a veszélyt.

4. Destabilizáló szerepet játszhatnak a tengeralattjáró-elhárító erők és eszközök, ha meghiúsíthatják a második csapásmérő képesség érvényesítését.

5. A másik fél partjai közelében elhelyezkedő tengeralattjáró fedélzeti rakétái, a közepes hatótávolságii rakéták rövid repülési idejével rendelkezvén, „visszahozzák” egy felszámolásra kerülő egész rakétaosztály problematikáját.

6. A tengeri indítású manőverező robotrepülőgépek tömeges elhelyezése felszíni hadihajókon és tengeralattjárókon súlyos ellenőrzési problémákat vet fel, mivel az Egyesült Államok változatlanul ragaszkodik ahhoz az elvéhez, hogy sem megerősíteni, sem cáfolni nem hajlandó, hogy adott haditengerészeti egysége hordoz-e atomfegyvert.

7. Az atomfegyverrel ellátott repülőgép-hordozók gyors átcsoportosítása egyik térségből a másikba, megjelenése „új” térségekben csökkenti a veszélyeztetési egyensúlyok kezelhetőségét.

Az a körülmény, hogy az öt atomhatalom mindegyike „kivitte a tengerre” atomfegyvereit, további bizonytalansági és veszélytényezőt jelent. A Greenpeace nevű nemzetközi környezetvédelmi mozgalom, amely 1987-ben kampányt indított „az atomfegyvermentes tengerekért”, kevéssel a moszkvai Gorbacsov—Reagan találkozó és az ENSZ Közgyűlés III. rendkívüli leszerelési ülésszaka előtt bemutatta „Nukleáris hajók és nukleáris tengeri fegyverek „Teljes leltár” című jelentését. Az 1988 májusában elkészült összeállítás az Amerikai Politikatudományi Intézet két kutatójának William Arkinnak és Joshua Handlemek a munkája.

133