Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Hardi Péter: Elnökválasztás az Egyesült Államokban -1988
HARDI PÉTER Elnökválasztás az Egyesült Államokban — 1988 A magyar—amerikai viszony továbbra is kitűnő. Az évek óta tartó jóviszonyt tovább erősítette a miniszterelnök-főtitkári látogatás. A szovjet— amerikai viszony is kiegyensúlyozottabb, mint az előző elnökválasztás idején. Messze van már a „gonosz birodalma” minősítés; csúcstalálkozók sorozatának lehettünk és lehetünk tanúi. Az eddigi amerikai kormányzat második, mindig is mérsékeltebbnek tartott embere veszi át a vezetést. Nincs igazán mitől tartanunk az amerikai külpolitikában. Űj választási törvényt készítenek elő Magyarországon. Újrafogalmazásra vár a parlament szerepe. Szó van a köztársasági elnök, esetleg (amerikai) prezidenciális jellegű, funkciójának felélesztéséről. Van tehát mit tanulnunk az amerikai politikai szisztémából. Legyen ezért ennek a a rövid esszének a vezérgondolata a választói magatartás megértése, történetesen az 1988-as amerikai elnökválasztási kampány alapján. Gondolataimat legszívesebben néhány karikatúra köré csoportosítom, ha mégoly rendhagyónak tűnik is ez a megoldás szaklapban. A New York Times 1988. november 6-i (a választás előtti utolsó vasárnapi) száma közli a szerkesztő által legjellemzőbbnek tartott kilenc rajzot, amely az ország különböző lapjaiban jelent meg. Hét ebből az ún. negatív kampányt, illetve annak során a komoly ügyek hiányát veszi célba; (a fennmaradó két rajz közül egy az egyik jelölt természetét, egy pedig a kampány pillanatnyi állását illusztrálja). A rajzok kiválasztása sokatmondó. Ennyire üres volt a vetélkedés? És ha igen, mit is jelent ez pontosan? Nézzük a rajzokat: 1. A tanácstalan férj elzárja a tévét, a feleség, aki már torkig van a kampánnyal, felkiált: „Legközelebb valakire akarok szavazni!” [Valakire, tehát nem valaki ellen.] 2. Két üzletember áll egymás mellett. Az egyik kezében napilap, öles fejléccel: „Negatív kampány”. 12
