Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)

1989 / 1. szám - Hardi Péter: Elnökválasztás az Egyesült Államokban -1988

A másik magában morfondíroz: „Még mindig nem tudom, vajon Willie Horton kiszabadítójára és a reggeli klub házigazdájára szavazzak, vagy pedig a Kebelen-kívüli-Űrra és arra a fickóra, aki nem John Kennedy. .

Ez a karikatúra a magyar olvasó számára némi magyarázatra szorul. A massachusettsi Willie Horton gyilkosságért és erőszakos nemi közösülésért elítélt és börtönbüntetését töltő fekete férfi, aki megszökött, s szökése közben egy másik államban megerőszakolt egy nőt. Azért szökhetett meg, mert ’eltávozáson’ volt; Massachusetts államban a hétvégeken ugyanis számos fogoly részesülhet ebben a könnyítésben. Kiszabadítója tehát — közvetve — maga a kormányzó, Michael Dukakis. [Dukakis-ellenes példa.]

A reggeli klub házigazdája Lloyd Bentsen demokrata párti szenátor, al- elnökj elölt. A reggeli klub nem bűn önmagában, kivéve ha tízezer dolláros belépőt kell a résztvevőknek fizetniük kampány támogatásra. [Bentsen- ellenes példa.]

A Kebelen-kívüli Űr maga az alelnök, George Bush, akit mintha be sem avattak volna mindabba, amit a Reagan-kormányzat csinált, jót vagy rosszat, egyremegy. [Bush-ellenes jellemzés.] S a „nem-John Kennedy” fickó Dán Quayle szenátor, republikánus alelnök jelölt, aki az al elnökjelöltek tévé-vitájában magát John F. Kennedyhez hasonlította, hogy rögtön kihívja Bentsen szenátor replikáját: „Én ismertem John Kennedyt. Nekem a barátom volt. Ön nem John Kennedy”. S hogy a Quayle-ügy súlyát éreztessem, ide kívánkozik a kilencedik karikatúra: az amerikai népszokás szerint mindenszentek előestéjén a gyerekek rémisztő maskarákban járják a házakat, ajándékok reményében. Az egyik házból kilépő úr csak egy jelmezt nem ismer fel: „Hm. S te ki lennél?” A válasz: Quayle elnök! Apukám azt mondta, hogy ennek már a gondolata is elég, hogy bárkit megrémísszen!” [Quayle-ellenes jellemzések.]

Miért volt érdemes ennyit időznöm ezeknél a karikatúráknál? Azért, mert sajátos különbség tárul fel, ha összevetjük üzenetüket a választás utáni közvéleménykutatások adataival. A választás előtt a leghatásosabbnak a republikánusoknak azt a tévéhirdetését tartották, amely a marcona Hortont mutatta, s kommentálta az esetet, azzal a konklúzióval, hogy Dukakis „puha” a bűnözéssel szemben. S ez különösen súlyos vád a mai Egyesült Államokban, ahol az egyik első számú közprobléma a bűnözés. Ugyancsak a választás előtt az egyik legnagyobb politikai vihart kavaró megjegyzés Bentsen „Ön nem John Kennedy”-je volt; a Quayle-ügy a médiákban egyébként is a középpontban maradt. Az alelnökjelölt kiválasztásával magának a republikánus elnökjelöltnek a józan ítélőképességét igyekeztek ellenfelei megkérdőjelezni. A választás után azonban kiderült, hogy e két kiemelkedően fontosnak ítélt ügy egyike sem játszott szerepet

13