Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - KATONAPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Dunay Pál: Törekvések az atomfegyverek-kísérletek korlátozására (1958-1988)
„Tegyük fel, hogy még akkor sem érdemes Ys kilotonnánál kisebb nukleáris kísérleti robbantást végrehajtani, ha az megengedett. A legkisebb, katonai jelentőséggel rendelkező hatóerőt tekintsük Ys-nek ... Tegyük fel továbbá azt, hogy az Yd kilotonnánál nagyobb hatóerejű nukleáris kísérleti robbantások felfedezhetők és azonosíthatók. Ha a katonailag jelentős Ys érték nagyobb a megfigyelhető Yd hatóerőnél, akkor minden katonailag jelentős kísérlet felfedezhető és azonosítható, s az átfogó atom csend megfelelően ellenőrizhető, mivel azt nem érdemes kijátszani. Másrészről viszont, ha Ys kisebb mint Yd, akkor csak az atomfegyver-kísérleteket korlátozó egyezmény ellenőrizhető, mivel a nem megfelelően azonosítható kísérleteket nem érdemes megtiltani, vagyis az átfogó atomcsend ellenőrizhetetlen lenne.”49 A szakértők véleménye megoszlik abban a tekintetben, hogy a kis (1 kilotonnánál kisebb) hatóerejű robbantások rendelkeznek-e katonai jelentőséggel. A kérdés — úgy tűnik — távolról sem válaszolható meg jobban több műszaki ismeret birtokában. Többen úgy vélik, hogy a kis robbantások katonailag nem fontosak, feltehetőleg abból kiindulva, csak a kísérletnél néhányszor nagyobb nukleáris robbanószerkezetre vonatkozóan lehet érdemi információkhoz jutni. A vélemények kétszeres-ötszörös szorzó között oszlanak meg, vagyis ha például egy kilotonnára csökkentenék a kísérletek maximális hatóerejét, akkor 2—5 kilotonna lehet az a maximális robbanóerő, amire vonatkozóan az egy kilotonnás kísérletből még ésszerű következtetést lehet leszűrni. Ugyanakkor Richard Perle volt hadügyminiszter-helyettes úgy vélte, hogy „minden kísérlet, akármennyire kis hatóerejű is, rendelkezhet katonai jelentőséggel.”50 Az Egyesült Államokban a vita már évek óta tart, s mivel nem a tudományos érvek, hanem a politikai szándékok állnak szemben egymással, aligha fog az egyik fél „győzelmével” végződni. A radikálisabb, az átfogó atomcsend mielőbbi elfogadását szorgalmazó álláspont hívei is belátják, hogy könnyebben lehet konszenzust kialakítani a robbantási kísérletek hatóerejének jelentős korlátozására, mint teljes körű tilalmukra vonatkozóan.51 A Szovjetuniónak azonban jó ideig a teljes körű atomcsend elérése volt a célja, s úgy tűnt, nem kíván újabb részleges megállapodást kötni. Változást ebben az egy ideig kudarcként elkönyvelt reykjavíki csúcstalálkozó hozott, ahol a Szovjetunió kifejtette, hogy kész részleges intézkedések elfogadására is, bár végső célnak a teljes körű atomcsendet tartja. Jelenleg különféle javaslatok vannak a kérdés rendezésére. Az egyik álláspont szerint kezdetként ratifikálni kellene az 1974-ben aláírt, a föld alatti atomfegyver-kísérleteket, illetve az 1976-ban megkötött és a békés célú nukleáris robbantásokat korlátozó 124
