Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - KATONAPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Dunay Pál: Törekvések az atomfegyverek-kísérletek korlátozására (1958-1988)
kívül elhelyezett szeizmikus megfigyelő eszközöket és műholdakat egyaránt jelent — kívül szükség van bizonyos helyszíni ellenőrzésre is. Pontosabban a Szovjetunió inkább csak tudomásul veszi az erre vonatkozó amerikai álláspontot, amit mutat az, hogy a szovjet moratórium időszakában végrehajtott amerikai kísérletek számát a Pravdában közzétették. Ez néggyel több, mint az Egyesült Államokban nyilvánosságra hozott adat. A Szovjetunió ezzel a közléssel azt kívánta bizonyítani, hogy nemzeti megfigyelő eszközökkel is képes a be nem jelentett kis hatóerejű robbantásokat azonosítani.47 [Az Egyesült Államok ugyanis legkisebb robbantásait azért nem szokta bejelenteni, hogy „vizsgálja”, mennyire érzékenyek a szovjet műszerek. Hasonlóképpen nem közli saját megfigyelési eredményeit a kisebb szovjet robbantásokról sem, azért, hogy a Szovjetunió ne rendelkezzék adatokkal arról, milyen nagyságú kísérleteket képesek az amerikai műszerek érzékelni. Ennek következtében azt csak az amerikai katonai irányítás tudhatja, hogy a Szovjetunió által észlelt négygyei több robbantás minden amerikai kísérletet fed-e vagy maradtak felderítetlenek is. Azt pedig talán csak a szovjet vezetés ismeri, hogy az adatokra nemzeti technikai ellenőrző eszközökkel tettek-e szert vagy más, hagyományos felderítési módszerre is hagyatkoztak.] Részletkérdésekről természetesen folyhatnak még viták, így például arról, hány szeizmikus megfigyelő állomást kell elhelyezni az egyes államok területén vagy, hogy azok milyen gyártmányúak legyenek.48 Mindeddig a teljes körű atomcsend megvalósításáról, illetve annak akadályairól volt szó. Az erre vonatkozó szerződéssel szemben azonban Nyugaton megfogalmazódnak bizonyos aggodalmak, így például, hogy az megkérdőjelezné a nukleáris elrettentés hatékonyságát, akadályozna bizonyos fegyverfejlesztéseket, végül pedig nem lehetne teljesen megbízhatóan ellenőrizni. Nem kívánok azzal foglalkozni, hogy mennyiben helytállóak ezek az érvek, hiszen — mint nemzetközi biztonsági kérdéseknél gyakran — az adott helyzet szubjektív megítélése fontosabb, mint maga a valóság, ahhoz pedig nem fér kétség, hogy az Egyesült Államok vezetésében van ilyen politikai meggyőződés. Tény az is, hogy a sok akadály miatt vannak, akik arra a következtetésre jutnak, utópisztikus lenne a teljes körű atomcsendre törekedni. Helyette inkább a kísérleti robbantások további jelentős korlátozását kellene elérni, ami nem veti fel ezeknek a nehézségeknek egy részét. Ugyanakkor sokakban fogalmazódik meg bizonyosan az is, hogy ez nem akadályozná a harmadik generációs atomfegyverek kifejlesztését, s ezáltal nem sértené az Egyesült Államok nemzetbiztonsági érdekeit. Az a kérdés tehát, hogy a teljes körű atomcsend vagy további jelentős korlátozás lenne jobb, elvontan a következőképpen vethető fel: 123
