Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)

1989 / 1. szám - KATONAPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Dunay Pál: Törekvések az atomfegyverek-kísérletek korlátozására (1958-1988)

történelmi tapasztalatok arra utalnak, hogy a moratóriumból nem fejlődik ki megállapodás. Elhangzott az is, hogy a szovjet lépés kizárólagos célja propaganda sikerek elérése. Kétségtelen tény, hogy mint minden ilyen jellegű politikai döntésnek, úgy ennek is volt a közvéleményt befolyásoló célja, de megalapozatlannak tűnik az az állítás, hogy mindez egyszerű propaganda manőver lett volna, hiszen olyan döntésről volt szó, ami korlátozta a Szovjetunió mozgásszabadságát. A moratórium ideje alatt ugyanis nem győződhetett meg kísérletekkel nukleáris fejlesztéseinek eredményéről, s ennek esetleg katonai vonatkozásban hátrányos következményei is lehettek. Jellemző, hogy amikor a moratóriumot egy éven túl meghosszabbították, a szovjet vezérkari főnök megjegyezte, hogy az „katonailag nehéz döntés volt.” Végül amerikai hivatalos körök, személy szerint Reagan elnök is, azt mondották, hogy a Szovjetunió nagyobb kísérlet-sorozatot bonyolított le a moratórium meghirdetése előtt, s ezért az nem jelent számára katonai kockázatot. Ezt az álláspontot azonban a tények nem igazolták, hiszen 1985-ben. a moratóriumot megelőző két hónapban a Szovjetunió hét, az azt megelőző év hasonló időszakában pedig 11 kísérletet hajtott végre.3,5

Nyilvánvaló, hogy az amerikai vezetés is érzékelte, hogy a szovjet moratórium elutasításának indokai nem meggyőzőek, ezért bizonyos pozitív lépéseket maga is tett. Indítványozta, hogy szovjet szakértők látogassanak az Egyesült Államok nevadai kísérleti telepére, kísérjenek figyelemmel egy kísérleti robbantást és ismerkedjenek meg a robbanóerő mérésére szolgáló ellenőrzési módszerrel. 1986-ban azután bilaterális megbeszélések kezdődtek, amelyeken az atomfegyver-kísérletekkel kapcsolatos valamennyi kérdést áttekintették. Végül az elnök vállalta, hogy megküldi a szenátusnak a kísérletekkel kapcsolatban már aláírt két, de eddig nem ratifikált szovjet—amerikai megállapodást, s ha a Szovjetunió hozzájárul kiegészítő ellenőrzési intézkedések elfogadásához, a szerződések ratifikál- hatókká válnak. Mindezek azonban aligha feledtették a közvéleményben az amerikai kormányzat kedvezőtlen álláspontját a teljes körű atomcsenddel kapcsolatban.A Reagan-kormány nem csupán nemzetközi téren kényszerült védekező helyzetbe, hanem saját kongresszusával szemben is. A Képviselőház 1986-ban azt indítványozta, hogy az Egyesült Államok hirdessen egy évre kísérleti moratóriumot az egy kilőtonnánál nagyobb erejű robbantásokra, ha a Szovjetunió kész a helyszíni ellenőrzés elfogadására. 1988 április végén pedig az egy kilotonnánál nagyobb erejű robbantások betiltására hívták föl a képviselők a kormányzatot.

A szovjet moratóriumhoz kapcsolódó bizalomerősítő lépés az volt, hogy a szovjet tudományos akadémia és az amerikai National Resources Defense Council megállapodott, hogy az amerikai tudósok elhelyezik mé119