Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 5. szám - A NEMZETKÖZI RENDSZER KÉRDÉSEIBŐL - Barbi Balázs: Afrikai Egységszervezet (A negyedszázados fejlődés ellentmondásai)

az el nem kötelezettek mozgalmának megszületése ugyancsak politikai és erkölcsi támogatást jelentett.

Módosult Afrika gazdasági megítélése is. Ez a kérdés ugyan aligha szakítható el attól a ténytől, hogy az ázsiai térségen belüli gyarmati és általában nyugati (imperialista) pozíciók bizonytalanabbá válása következtében növekedett az érdeklődés a fekete földrész iránt, de Afrika gazdasági adottságai önmagukban is elég magyarázatot adnak a fokozott érdeklődésre. Wallersteint idézve állítható, hogy Afrika „... még nem épült be teljes egészében a világgazdaságba, csak most érkezett el a kontinens abba a stádiumba, amikor szervessé válik az afrikai részvétel. Ugyanakkor az, amit e földrész már ma is nyújtani tud a világgazdasági rendszer más szereplőinek, nemcsak, hogy nem elhanyagolható, de nem is pótolható.2

Mindenekelőtt a világ nyersanyagtermelésében játszik fontos szerepet. A kontinens részesedése számos ásványi termék tartalékaiban, illetve tényleges termelésében a legnagyobb a világon. Köztük stratégiai jelentőségű, illetve olyan ásványok is találhatók, amelyek szerepe a nemzetközi gazdaságban fontos. [Előbbire példát szolgáltat a kobalt, uránium, króm, míg utóbbira az arany és a gyémánt.]3

A viszonyítást az Afrikához kapcsolódó politikai stratégiai változások elemzésénél sem szabad szem elől téveszteni. A föld „zsugorodásával”, érthető módon, Afrika is a globális erőviszonyok egyik elemévé vált. Hatnak továbbá egyéb sajátos, a földrajzi helyzettel kapcsolatos megítélések is (például Európa és a Közel-Kelet közelsége, a Dél-afrikai Köztársasággal összefüggő stratégiai megfontolások stb.). Mindezek alapján Afrika politikai-stratégiai értéke — bár más régiókhoz képest kisebb mértékben — növekedett az elmúlt évtizedekben.

Afrika továbbra sem jelent prioritást a nemzetközi erőviszonyokat meghatározó szövetségi rendszerek, erők számára. Ez nem értékelhető érdektelenségnek, de tükrözi azt, hogy az itt végbemenő eseményeket egyik fél sem tekinti olyan horderejűeknek, hogy kockáztassa a közvetlen és totális összecsapások lehetőségét magában rejtő konfrontációt. Persze, Afrika egyes területeinek megítélése eltérő: Dél-Afrikát például az Egyesült Államok nem hajlandó feladni. A közelmúlt történelme azt igazolja, hogy Zaire elvesztését sem fogadja el az Egyesült Államok vagy Nyugat-Európa. Éles küzdelem folyik Afrika Szarván is. Összességükben azonban e helyi értékek nem módosítják a kontinens egészéről alkotott megállapítást.

Mindent összevetve megállapítható, hogy Afrika — mai helyzetét tekintve — továbbra is a világrendszer leggyengébb, legkisebb befolyással, de egyben legégetőbb gondjaival is küszködő földrésze. Amint a

136