Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - Tabajdi Csaba: Az új szovjet külpolitikai koncepció (1985-1987)
külpolitika diverzifikálódott. A két nagyhatalom közötti viszony objektív fontossága mellett elsődlegessé vált a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatrendszer. Felértékelődött Európa egésze, Kína, Japán és a csendesóceáni térség, összességében tehát a Szovjetuniót földrajzilag övező államok, a közvetlen környezet mint potenciális gazdasági, politikai és biztonsági partnerek együttese. A kölcsönös függőség és egymásrautaltság egyre nyilvánvalóbb tudatosodásából fakadóan a szovjet külpolitikát fokozott együttműködési készség jellemzi. A Szovjetunió a globális kérdésekben, a nemzetközi élet vitatott ügyeiben, a válsággócok feszültségének csillapításában egyre aktívabb szerepet vállal (például az Arab (Per- zsa)-öbölben való konstruktív szovjet magatartás). A külpolitikai cselekvés lényeges változása abból a fontos felismerésből táplálkozik, hogy a fegyverzetkorlátozásban a tárgyaló felek érdekeltsége az érdemi megállapodásban nem egyenlő. Az érdekek (kényszerek, késztetések) és készségek aszimmetriáját a szovjet diplomácia folytonosan kezdeményező, átfogó külpolitikai akciósorozattal, a nemzetközi közvélemény tájékoztatásával és befolyásolásával törekszik ellensúlyozni. Ily módon próbál lehetőleg minél rövidebb időn belül késztetéseket, esetleg kényszereket teremteni a fegyverzetkorlátozásban mérsékelt érdekeltséget mutató fél számára. Ehhez célszerű eszköz lehet a másik fél korábbi pozícióinak fokozatos elfogadása, az elviség és taktikai rugalmasság párosítása, az állandó kezdeményezés és a nagyfokú kompromisszumkészség.24 A Szovjetunió külpolitikájában „erőteljesebben kíván építeni a néptömegeknek a politikát befolyásoló — alakító szerepére .. .”25, ezért a szovjet külpolitika eszköztárában egyre fontosabb szerepe van a nyilvánosságnak, a külföldre irányuló hatékony propagandának.26 A nemzetközi közvélemény mozgósítása, a politikai erők összefogása érdekében, a széles körű „háborúellenes nemzetközi népfront” megteremtésének igényével rendezték meg 1987 februárjában Moszkvában a világszerte nagy visszhangot kiváltó nemzetközi békefórumot, valamint a kommunista, szociáldemokrata és más haladó pártok és mozgalmak kötetlen találkozóját a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából, A nemzetközi „népfrontosodás” szándékát, a szovjet külpolitikai tevékenység szélesebb társadalmi alapokra történő helyezésének igényét jól példázza, hogy az SZKP új szövegezésű programja a demokratikus tömegmozgalmakat a társadalmi haladás fő erői között veszi számba.27 Az országon' belüli átalakítás eddigi előrehaladásához viszonyítva, külpolitikai téren számosabb tényleges változás érzékelhető. Ezt igazolja egyrészt, hogy a változtatási szándékot több konkrét cselekvés kíséri. Másrészt ezen a területen az átalakítás abban az értelemben is könnyebb, 58
