Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - KELET-NYUGATI ÚJSÁGÍRÓ-TALÁLKOZÓ BUDAPESTEN - Aczél Endre: Gorbacsov, glasznoszty, peresztrojka és a Nyugat
a történelem szereplőinek, amelyek nem változnak és nem változtathatók meg. A szovjet gazdasági reform ellenzékét nyugati megfigyelők és elemzők ennél tágabb körben fedezik fel, és ebben — spekulativitásán túl — az is érdekes, hogy benne van a déja vu egy eleme. Tudniillik évekkel korábban, amikor a magyarországi gazdasági reform problémái voltak időszerűek, megszületett a „konzervatív munkásellenzék” elmélete, s úgy tűnik, ez most mutatis mutandis visszavetítődik a jelenlegi szovjet állapotokra is. Eszerint adva van egy lét- és állásbiztonságát féltő, egyenlősítő szellemben nevelt, a munkateljesítménnyel nem arányosan, pontosabban attól függetlenül bérezett, de legalábbis premizált munkásosztály, amelynek a nevében hol a politikai vezetés egyes csoportjai, hol a szakszervezetek szólalnak meg. A munkásságra — a reform következményeivel szemben — az a perspektíva leselkedik, hogy bérezését a teljesítményétől teszik függővé; hogy a termelésirányítók sikertelen gazdálkodása esetén kevesebbet keres; hogy az állami szubvenciók megszűnésével esetleg csődbe jut a munkáltatója, és állását is elveszíti stb. Mindennél fogva a munkásság a meglévő megtartásában érdekelt. De ugyanebben (lehet) érdekelt a gyárigazgató is, mert noha kívánatos gazdasági önállóságától meg volt fosztva, de biztonságától nem: ha rosz- szul mentek a dolgok, felfelé mutogathatott, ahonnan a tervszámokat és a mutatókat kapta. Nem lévén közvetlen felelőssége. A szóban forgó analízis szerint ez a koalíció szegülne szembe a gazdasági reformokkal. A dolgokat statikusan szemlélve és az imént vázolt külön érdekeket megváltoztathatatlannak és perdöntőnek tekintve kétségkívül van létjogosultsága a reformellenes spekulációknak. Ezenfelül tényleges veszélye van egy „munkásbarát” demagógiának is, amely a jövedelmi viszonyokban elvárható feszültségekkel szemben védelmezi a hatalom munkás jellegét. És igaz az is, hogy az egyszerű és bonyolult, a fizikai és a szellemi munka javadalmazásában (a gorbacsovi első orvoslat ellenére is) ösztön- zés-elfojtó szempontok érvényesülnek túlnyomórészt — ilyenformán az egyenlősdi gyökerei talán mélyebbek, mint más szocialista országokban. Itt csak azt kell megvizsgálni, hogy Gorbacsov és a szovjet vezetés kész-e — a stagnálás leküzdését szem előtt tartva — mindazokat a veszélyeket, kockázatokat és feszültségeket vállalni, amelyek egy piacorientált gazdasági reform bevezetéséből adódnak, valamint: felkészült-e ezeknek a kezelésére. A dolgok arról az oldalról is szemlélhetők, hogy a nem kívánatos kísérő- és mellékjelenségek, a következetlenségek és fél116
