Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 3. szám - KELET-NYUGATI ÚJSÁGÍRÓ-TALÁLKOZÓ BUDAPESTEN - Aczél Endre: Gorbacsov, glasznoszty, peresztrojka és a Nyugat

oldalasságok tárgyában immár kínai és magyar tapasztalatok igazíthatják el a szovjet vezetést, amelynek ennélfogva talán kevesebb és nem több óvatosságra lesz szüksége, mint a reformokkal elsőként kísérletezőknek.

A gazdaságpolitikának, mint döntő láncszemnek a funkcióját Nyugaton nem, vagy alig vitatják. Reformon két alapvető dolgot értenek: az egyik a tervutasításos rendszer felszámolása, a másik a piac érvényesülését akadályozó korlátok eltávolítása. Minthogy folyamatában ez történik több más szocialista országban is, a javallat nem új, mint ahogyan nem új a szemlélet sem, hogy itt, ha nem is a tulajdon, de a gazdálkodási módszerek kapitalista irányba fordításáról van szó. Minthogy eszközök és módszerek tekintetében a világ szocialista felén a „kapitalista” jelző lét- jogosultságát nem fogadják el, ennek a történelmi vitának a felújítása nincsen szándékomban. Annyit azonban meg kell jegyezni, hogy a Szovjetunióban a tulajdon és a módszerek minősége talán erőteljesebben tapad egymáshoz, mint más szocialista rendszerekben, ami a reformközgazdászok (Aganbegjan, Zaszlavszkaja) címére intézett dogmatikus kritikából is kiolvasható. Itt csak türelmet lehet ajánlani a megfigyelőknek (is); utalni például arra, hogy Magyarországon egy viszonylag hosszú időszak végén vált — ideológiai értelemben — a szövetkezeti tulajdon az állami (társadalmi) tulajdonnal egyenértékű formává. Hosszú utakat egy adott történelmi örökség birtokában nem lehet percek alatt bejárni.

Egyebekben az, hogy a szigorú tervutasításos rendszer és a gazdasági folyamatok közvetlen (nem közgazdasági eszközökkel történő) befolyásolása történelmileg túlélte magát, kontraproduktívvá vált, régebbi keletű felfedezés; szorgalmazásával csak nyitott kapukat lehet döngetni.

Legyen szabad itt megjegyezni, hogy felfogásom szerint a 60-as évek közepén Magyarország alkotta meg a „peresztrojka” ideológiáját, legalábbis ami ennek a gazdasági vonatkozását illeti. (Abban ti. különbség van az akkori magyar és a jelenlegi szovjet reform között, hogy annakidején Magyarország a politikai intézmények érintetlenül hagyásával fogott hozzá a gazdasági reformhoz, ma pedig a Szovjetunió a kettővel egyidejűleg kísérletezik.) A többi szövetséges szocialista ország vélt vagy valódi érzékenysége miatt azonban ezt az ideológiát nemzeti mezbe öltöztettük — mintha ösztönzés, pénz és áru, vállalati önállóság és közgazdasági szabályozás a mi „nemzeti” közgazdaságtanunkban létezne, s a többiekre ez nem volna érvényes.

Végül röviden a glasznosztyról, arról, ami belőle ezidáig látszik. A szovjet nyíltság több elismerést, mint elemzést kapott Nyugaton, vélhetően azért, mert a Szovjetunióban kimondott dolgok jelentős hányadát ott már — valljuk meg — korábban kimondták, a szükségtelenül eltitkolt dolgok feltárása pedig tudomásul vétetett. És valóban, szovjet rész117