Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Kádár Béla: A külgazdaságorientált struktúrapolitika és szakosodás külpolitikai és gazdaságdiplomáciai összefüggései
delme szempontjából közömbös belső piaci verseny élénkítését szolgáló vámcsökkentések jól felhasználható ellentételt jelentenek a viszonylatirányítási politikában is. Egy átfogóbb reform keretében a növekvő vállalati költség- és eredményérzékenység egyszersmind biztosítéka is lehet a hatékony vámpolitika nagyobb viszonylatirányítási hatásfokának. A viszonylati súlypontok alakításában a nyolcvanas években világszerte megnövekedett a működő tőkeáramlás jelentősége. A magyar struktúrapolitikai korszerűsödés elválaszthatatlan a működő tőke importjától. A tőkebefektetések engedélyezése, szabályozórendszerének alakítása a legtöbb országban tartalmaz nyílt vagy rejtett viszonylati preferenciákat és diszpreferenciákat. A tőkeimportpolitika eleve megcélozhat olyan országokat és vállalatokat, amelyeknek a magyarországi jelenléte nemcsak az egyes termelési-szolgáltatási tevékenységek fejlesztése, hanem a viszonylati erő- és egyensúlyi viszonyok javítása szempontjából is kívánatos. A világkereskedelemnek jelenleg egyharmada, a technológiainten- zív termékek esetében fele vállalaton belüli forgalom. A betelepülő vállalatok exporttevékenységének mértéke és viszonylati aránya a tőkeimportszabályozás révén befolyásolható. Ugyanakkor az új piacok megszerzése, különösen a magyar gépipar kivitel bővítése szempontjából igényli teljesen vagy részlegesen a magyar tulajdonban lévő vállalatok alapítását. A magyar tőkekihelyezések jövedelmezőségének elbírálásában a közvetlen jövedelemtermelő hatás mellett az exportteremtő hatás vállalatgazdasági és nemzetgazdasági jövedelemvonzatait is figyelembe kell venni. Ezek függvényében képzelhetők el a központi preferenciák a stratégiai fontosságú viszonylatokból származó tőkeimport, illetve oda irányuló magyar tőkekivitel számára. A nyolcvanas évek piacépítési eszköztárában gyors ütemben nőtt meg a távol-keleti térségben hagyományosan jelentős szerepet betöltő, a szerkezeti átalakulásban és a külső erőforrások mozgósításában valamint a gazdasági folyamatok sebességének gyorsításában is eredményesen tevékenykedő kereskedőházak jelentősége. A külgazdaságilag többféle rendeltetésű kereskedőházak jelentik a legjelentősebb szervezeti előrelépést a termelésközpontú külpiaci tevékenységtől. A japán és dél-koreai példák sikere szemlélteti, hogy az egy-egy termékhez vagy szakágazathoz nem kötődő, hanem az egyes viszonylati piacok igényszintjére, struktúráira, erőforrásaira épülő kereskedőházak milyen úttörő szerepet játszottak az új piacok megszerzésében s az új piacok igényeinek közvetítésében a hazai termelés felé. A kereskedőházak gyakorlata jelenti ma a legfontosabb példát a magyar gyakorlatban oly erőteljesen érvényesülő termelésközpontú viszonylafirányítási felfogással szemben. A viszonylati jogosítvánnyal felruházott s állami alapjuttatással is támogatott kereske95
