Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Kádár Béla: A külgazdaságorientált struktúrapolitika és szakosodás külpolitikai és gazdaságdiplomáciai összefüggései
Viszonylati vállalatok vagy sajátos üzletági konstrukciók keretében alakíthatók ki a forint, dollár, rubelkonverziókkal járó jelentősebb magyar gazdasági eredménytöbblettel végződő egyedi ügyletek. Viszonylatirányítás a nem szocialista országokkal folytatott együttműködésben A viszonylatirányítás aktivizálása elsősorban az erőteljesebb állami beavatkozást folytató fejlődő országok s a Magyarországgal szemben tartósan jelentős aktívumot elérő országok esetében a legsürgetőbb. Bár az állami szektor szerepe és a költségvetési megrendelések nagyságrendje a nyolcvanas években erőteljesen csökkent s előreláthatóan ez a tendencia jellemzi a kilencvenes éveket is, az állami piac kiaknázása jelentős magyar export lehetőségeket teremthet mind Törökország, mind a közel-keleti OPEC-országok, mind a latin-amerikai országok esetében. A struktúra- politikai együttműködés és az ellentételezési csomagtervek ezekben a viszonylatokban makroökonómiai síkon kialakíthatók. Jelentős importtöblet esetén az importpolitika aktivizálása, a magyar vásárlások exporttámogató hatásának kiaknázása fontos eszköz a viszonylati együttműködés kívánatos irányú alakításában. Nem hagyható figyelmen kívül azonban, hogy középtávon a dolláraktívum kialakításának és növelésének általános kényszere következtében az országok többségével szemben jelentősebb magyar aktívum alakul ki. így rövid távú átmenet után eltűnik a jelenlegi importtöblet exporttámogató hatása s nagyságrendileg főleg a nyugatnémet és a brazil viszonylatokra korlátozódik. Az importtöblet eltűnése az államközi kapcsolatokban szükségessé teszi a vállalatgazdasági mozgásokban rejlő viszonylatirányítási lehetőségek nagyobbmértékű kiaknázását. A multinacionális cégekkel szembeni kapcsolattartási dimenzió (viszonylati referatúrák mellett cégreferatúrák kialakítása) kiépítése elősegítheti, a beszűkülő vagy lényegében stagnáló magyar importlehetőségek szelektív terítését a Magyarország általános gazdasági és exportérdekeit jobban figyelembe vevő vállalatok javára. Az importengedélyezés és a tendereztetés gyakorlata megfelelő viszony- latirányífási eszközt kínál a partnerországok vállalatgazdasági szférájának befolyásolására. A magyar gazdasági környezet versenymechanizmusainak erősítése a struktúrapolitika és viszonylatirányítás eszköztárának gazdagítása egyaránt ajánlatossá teszi a vámpolitika aktivizálását. A magyar vámtételek struktúrális érdekek szerinti differenciálása, a belföldi termelés vé94
