Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Kádár Béla: A külgazdaságorientált struktúrapolitika és szakosodás külpolitikai és gazdaságdiplomáciai összefüggései
zad első felében. Ugyanakkor a külső gazdasági kapcsolatok alakításának jelentősége stratégiai (nemzetbiztonsági) szempontból jelentősen megnövekedett a hetvenes—nyolcvanas évek globális gazdasági folyamatai nyomán a katonai vagy tisztán politikai jellegű kapcsolatok jelentőségéhez viszonyítva. Adott körülmények között, különösen a kisebb országokban, az aktív viszonylatirányítás külgazdaságközpontú s fő feladata az államközi külkereskedelmi, pénzügyi, műszaki, kulturális, sport- stb. kapcsolatok keretében kialakuló mozgások koordinálása és harmonizálása, ami a korábbitól eltérő s jóval nehezebb viszonylatirányítási feladatokat jelent. Magyarország és a viszonylatirányítás Magyarország nemzetközi szerepe, fejlettségi színvonala, növekedési adottságai és kimagasló külgazdasági érzékenysége következtében a viszonylatirányítás alapvető feladatai az ország gazdasági érdekeinek érvényesítéséhez kötődnek. A viszonylatirányítási munka sajátosságait több alapvető összefüggés befolyásolja: a) Az irányítási-döntési rendszer oldaláról nem megnyugtatóan rendezett az országos érdekeket szolgáló viszonylatirányítás. Az egyes tárcák, főhatóságok nemzetközi együttműködési gyakorlatát szerteágazó hivatalpolitikai és szektorális érdekek alakítják, amelyeket a jelenlegi kormánybizottsági rendszer nem képes megfelelően összehangolni. b) A piaci orientációk és struktúrák oldaláról jelent járulékos nehézséget és manőverképességi korlátot a magyar viszonylatirányításban a KGST, a fejlett tőkés és a fejlődő országokkal kialakított gazdasági együttműködés eltérő termékstruktúrája, gazdasági környezete, minőségi igényszintje. A fő piacok eltérő környezete következtében a külgazdasági szerkezet viszonylati oldalról merev, a viszonylati átcsoportosítás lehetőségei pedig rendkívül korlátozottak. Adott körülmények között spontán mechanizmusoktól nem várható az egyes fejlődési szakaszokban szükséges viszonylati orientáció kialakulása, így az aktív viszonylatirányítás alapvető követelmény. c) Koncepcionálisan még nem alakult ki egységes megközelítés a viszonylatirányításnak a gazdaságpolitikai célrendszerben elfoglalt helyéről, funkcióiról. — A viszonylatirányítás problémái egyrészt az általános gazdasági teljesítőképességből fakadó problémák, amelyek a viszonylatirányítás eszközeivel nem orvosolhatók, legfeljebb korábban és határozottabb formában jelezhetők a növekedésirányítás csúcsai felé. A viszonylatirányítás 91
