Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Erdélyi András: A szovjet-német megnemtámadási szerződés létrejöttének körülményei
bentrop sürgette a szovjet felet az augusztus 23-i jegyzőkönyv 2. pontjában jelzett lengyelországi „területi és politikai átalakulások” elősegítésére.16 Szeptember 9-én Ribbentrop ismételten sürgette a szovjet katonai akciót.17 A szovjet csapatok szeptember 17-én átlépték a szovjet— lengyel határt. A szovjet kormány jegyzéket intézett a moszkvai lengyel nagykövetséghez. Ez egyebek között kifejti, hogy a lengyel—német háború megmutatta a lengyel állam belső viszonyainak csődjét, Varsó, mint a lengyel állam fővárosa, többé nem létezik, a lengyel állam és kormánya gyakorlatilag megszűnt, így a Szpvjetunió és Lengyelország között megkötött szerződések hatályukat vesztették. Lengyelország mindenfajta váratlan és kiszámíthatatlan esemény táptalajává vált, ami veszélyeztetheti a Szovjetuniót. Ezért a szovjet kormánynak, ha eddig semleges maradt, a továbbiakban — e tényeket figyelembe véve — nem áll módjában semleges magatartást tanúsítani. Ugyancsak nem maradhat közömbös azzal kapcsolatban, hogy vérrokonait, a lengyel területeken élő ukránokat és beloruszokat sorsukra hagyták és azok védelem nélkül maradtak.18 Szeptember 18-án közös szovjet—német közlemény jelent meg: „Annak érdekében, hogy elkerüljenek mindenfajta megalapozatlan híresztelést a Lengyelországban tevékenykedő német és szovjet erők céljaival kapcsolatban, a Német Birodalom kormánya és a Szovjetunió kormánya kijelenti, hogy ezeknek az erőknek a tevékenysége semmi olyan célt nem követ, amely ellentétes volna Németország és a Szovjetunió érdekeivel, vagy a Németország és a Szovjetunió között megkötött megnemtámadási szerződés szellemével vagy betűjével. Ellenkezőleg, ezeknek az erőknek az a célja, hogy helyreállítsák Lengyelországban a békét, és a rendet, amelyet a lengyel állam széthullása lerombolt, és segítsék a lengyel lakosságot politikai léte új feltételeinek létrehozásában.”19 A szovjet kormány Lengyelország keleti felének megszállására utasította csapatait. Ez magában foglalta azokat a nyugat-ukrajnai és nyugat-belorusz területeket is, amelyeket az 1921. évi rigai egyezmény a lengyel állam részévé tett. E területeken azok 1939. évi megszállása és a Szovjetunióhoz való csatlakozása idején összesen 12 millió ember élt, köztük 6 millió ukrán és 3 millió belorusz. A szovjet csapatok számára meghatározott katonai feladatok közé tartozott — a fentieken kívül — tiszta lengyel lakosságú területek elfoglalása is. A megnemtámadási szerződéshez tartozó jegyzőkönyv alapján a szovjet csapatok egészen a Visztuláig nyomulhattak volna előre, s ennek következtében a német—szovjet választóvonal Varsón keresztül húzódott volna. A későbbiekben a Szovjetunió megváltoztatta álláspontját a lengyel területekkel kapcsolatban és egy olyan tartósabb megoldás mellett döntött, amely a kifejezetten lengyel területeket német ellenőrzés alá helyezi, ugyanakkor az egész 77
