Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Erdélyi András: A szovjet-német megnemtámadási szerződés létrejöttének körülményei
nyugati demokráciák kérlelhetetlen ellenségei mind a nemzeti szocialista Németországnak, mind a Szovjetuniónak. Arra törekednek, hogy katonai szövetség létrehozásával háborúba sodorják a Szovjetuniót Németországgal. A német—lengyel válság szükségessé teszi a szovjet—német kapcsolatok mielőbbi tisztázását. Máskülönben, írja Ribbentrop, a dolgok olyan fordulatot vehetnek, amely megfosztaná mindkét kormányt a német— szovjet barátság helyreállításának és — megfelelő időben — a területi kérdések közös tisztázásának lehetőségétől Kelet-Európábán. A német külügyminiszter azt hangoztatta, hogy végzetes lenne, ha a nézetek és szándékok kölcsönös nem ismerése következtében a két nép útjai végül elválnának egymástól. Ribbentrop jelezte, hogy kész Moszkvába látogatni a német elképzelések ismertetésére.3 A moszkvai német nagykövet augusztus 15-én adta át Ribbentrop üzenetét Molotovnak, aki üdvözölte a kétoldalú kapcsolatok megjavítására irányuló német szándékot, majd utalt Ciano olasz külügyminiszter közlésére, amelyet júniusban a római szovjet ügyvivőnek tett, és amely szerint Berlin kész a Szovjetunióval megnemtámadási szerződést aláírni. Molotov megkérdezte a német nagykövettől, igazak-e ezek a közlések, s hogyan viszonyul a német kormány a Szovjetunióval kötendő megnemtámadási szerződés gondolatához/1 Ribbentrop már másnap, augusztus 16-án jelezte a szovjet félnek, hogy német részről készek egy ilyen szerződés megkötésére, s hogy tekintettel a „jelenlegi helyzetre” és a „komoly incidensek” lehetőségére, kívánatos a német—szovjet kapcsolatok alapvető és gyors tisztázása, a sürgető kérdések kölcsönös rendezése. Ribbentrop közölte, hogy augusztus 18. után bármikor kész a Szovjetunióba látogatni, s ha erre alkalom nyílik, aláírni a megfelelő szerződéseket.5 A szovjet kormány augusztus 18-i válaszában utalt Németország eddigi szovjetellenes cselekedeteire, majd leszögezte, ha a német kormány változtatást hajt végre eddigi politikájában, a Szovjetunió is kész a maga részéről megváltoztatni a Németország irányában folytatott politikáját. Szovjet megítélés szerint a két ország közötti új politikai kapcsolatok létrehozásához adottak a tényleges előfeltételek. Ennek első lépcsője kereskedelmi és hitelmegállapodás, a második pedig megnemtámadási szerződés megkötése vagy az 1926-os szovjet—német semlegességi szerződés megerősítése lehetne, „párhuzamosan egy olyan külön jegyzőkönyv egyidejű aláírásával, amely meghatározná a felek érdekeit a külpolitika ilyen vagy olyan kérdésében, s amely szerves részét képezné a szerződésnek.”6 A német diplomácia „munkaprogramját” ekkor már a hitleri Németország katonai tervei határozták meg. Erre az időre teljesen nyilvánvaló72
