Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Erdélyi András: A szovjet-német megnemtámadási szerződés létrejöttének körülményei
vá vált a szovjet—angol—francia tárgyalások eredménytelensége. Hitler nem volt teljesen biztos abban, hogy a Lengyelországnak nyújtott angol—francia garanciák következtében a Lengyelország elleni német támadás esetén milyen lesz a két nyugati hatalom magatartása és a Harmadik Birodalom nyugati határain milyen helyzet alakul majd ki. A lengyelországi német tervek megvalósítása szempontjából így sürgetővé vált, hogy a támadás időpontjáig (eredetileg augusztus 26.) hátralévő időben Németország biztosítsa a Szovjetunió távolmaradását a konfliktustól, illetve semlegességét. A szovjet vezetés tisztában volt azzal, hogy a német agresszió következő áldozata Lengyelország lesz. Erre utaltak azok a hivatalos német kijelentések is, amelyek a lengyel kérdés „rendezésének” szükségességét bizonygatták a szovjet kormány előtt. A kérdés csupán az volt, hogy a lengyel hadjárat után hol folytatódik a háború. Az elkerülhetetlennek látszó lengyel vereségnek közös német—szovjet határ létrejöttéhez kellett vezetnie. A Szovjetunió számára nem volt érdektelen, hogy ez a határ hol fog húzódni. Ezért arra az elhatározásra jutott, hogy a németek nagyfokú érdekeltségét kihasználva a lehető legjobb körülményeket teremtse meg a maga számára stratégiai helyzetének megerősítésére, az elkerülhetetlen háborúra való felkészülés legkedvezőbb feltételeinek kialakítására. Az augusztus 18-i szovjet jegyzékre Ribbentrop még aznap válaszolt. Utalt a német—lengyel kapcsolatokban napról napra fokozódó feszültségre, olyan incidensek lehetőségére, amelyek elkerülhetetlenné teszik az ellenségeskedések kirobbanását. Sürgette a német—szovjet kapcsolatok előzetes tisztázását és ismertette a megnemtámadási szerződés tartalmára vonatkozó német elképzeléseket. E szerint (1. cikk) a Német Birodalom és a Szovjetunió „semmilyen körülmények között nem indít háborút és nem alkalmaz semmilyen másfajta erőszakot egymás ellen”; (2. cikk) a megállapodás aláírása után azonnal életbe lép, 25 évig érvényben marad és felmondhatatlan. Ribbentrop késznek mutatkozott arra, hogy, ha alkalom nyílik rá, „figyelembe vegye az orosz kívánságokat”, majd kijelentette: „Ugyancsak kész vagyok aláírni egy külön jegyzőkönyvet mindkét fél érdekeiről ilyen vagy olyan jellegű külpolitikai kérdésekben, pl. az érdekeltségi övezetek rendezéséről a balti térségben, a balti államok problémájáról, stb.”7 A moszkvai német nagykövet augusztus 19-én szóban ismertette Mo- lotowal a megnemtámadási szerződés német tervezetét. Aznapi első találkozásukkor a szovjet külügyi népbiztos kifejtette, hogy a német tervezet „messze nem kimerítő jellegű”. Hangsúlyozta, hogy a szerződés es a jegyzőkönyv elkészítéséhez időre van szükség, a jegyzőkönyv tartalma 73