Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Erdélyi András: A szovjet-német megnemtámadási szerződés létrejöttének körülményei
ben és felvetette a kölcsönös érdekekre vonatkozó, a Szovjetunió létfontosságú érdekeinek tekintetbevételével kialakítandó messzemenő kompromisszum gondolatát. Másrészt óvott attól, hogy a Szovjetunió a nyugati hatalmakkal folytatott tárgyalásaival megfossza magát e lehetőségtől. 1939. augusztus 8-án a németek közölték a szovjet kormánnyal, hogy ha inkább az Angliával való szövetséget választja, akkor feltétlenül szembekerül Németországgal, ha viszont a Berlinnel való kölcsönös megértés mellett dönt, akkor olyan biztonságot érhet el, amilyent csak akar, és ehhez megkap minden garanciát.1 E német közlésnek igen nagy jelentősége volt az akkori körülmények között. A nyugati hatalmak szabotáló politikája miatt a Szovjetunió biztonságának szavatolásában egyre kevésbé számíthatott ezekre az államokra. Nem zárhatta ki a Németországgal való konfliktus lehetőségét, amelyben teljesen elszigetelten kellett volna felvennie a harcot az agresszió ellen. A szovjet vezetés számára nem volt közömbös, hogy az ország milyen körülmények között lép ebbe a veszélyes időszakba. A Szovjetunió a német javaslatokat akkor utasíthatta volna el, ha reménye lett volna az agresszióval szembeni szovjet—angol—francia kölcsönös segítségnyújtási hármas szerződés megkötésére. De a tárgyalások egész menete a Szovjetunióban olyan benyomást keltett, hogy Anglia és Franciaország nem szentel kellő figyelmet e megbeszéléseknek és nem őszintén törekszik a megállapodásra. Erre az időre tehető a szovjet külpolitikában a fordulat perspektivikus szükségszerűségének egyre fokozottabb felismerése. Szovjet részről augusztus 14-én közölték a németekkel, hogy a Szovjetunió hajlandó megvitatni a gazdasági, a sajtó- és a kulturális együttműködés kérdését, a korábban a németek által feszegetett lengyel kérdést és az előző években megkötött szovjet—német politikai szerződések témáját.2 A szovjet—angol—francia tárgyalások egyre jobban kirajzolódó kudarcával párhuzamosan döntő jelentőségű német kezdeményezésre került sor. Ribbentrop német külügyminiszter Molotov szovjet külügyi népbiztoshoz intézett augusztus 14-i üzenetében kifejtette: a két ország eltérő ideológiája nem teszi lehetetlenné az új és baráti együttműködést. A külpolitikai szembenállás időszakának egyszer s mindenkorra véget lehet vetni. Nincs tényleges érdekellentét Németország és a Szovjetunió között. A két állam életterei érintkeznek egymással, de természetes igényeik tekintetében nem fedik egymást. „A birodalmi kormánynak az a véleménye, hogy nincs olyan kérdés a Balti-tenger és a Fekete-tenger között, amelyet ne lehetne mindkét ország teljes megelégedésére rendezni.” Ribbentrop szerint a német—szovjet viszony történelmi fordulóponthoz érkezett. A két kormánynak figyelembe kell vennie, hogy a kapitalista 71
