Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Erdélyi András: A szovjet-német megnemtámadási szerződés létrejöttének körülményei
ERDÉLYI ANDRÁS A szovjet-német megnemtámadási szerződés létrejöttének körülményei A szocialista országok történetírása az elmúlt időszakban sok olyan témát tanulmányoz, olyan részkérdéseket világít meg, amelyekkel korábban nemigen vagy más megközelítésben foglalkozott. Felszínre kerülnek vitatott kérdések, amelyeket a történészek új módon, sőt egymástól eltérően értékelnek. Ezek közé tartoznak többek között a Szovjetunió második világháborús szerepével kapcsolatos témák, ezen belül a szovjet— német megnemtámadási szerződés is. Az 1939-es esztendő a Szovjetunió külpolitikájában kritikus és mozgalmas időszakot jelentett. 1939 nyarán a Szovjetunió megpróbálkozott azzal, hogy Nagy-Britanniával és Franciaországgal megállapodásra jusson a hitleri agresszió megfékezésében. Ezzel párhuzamosan jelentkezett a szovjet—német kapcsolatok normalizálására irányuló szovjet óhaj is, amely abból a felismerésből fakadt, hogy a Szovjetunió nem hagyatkozhat csupán a megbékéltetési politikájáról hírhedtté vált londoni és párizsi kormányra és mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy megakadályozza a tőkés országok közös szovjetellenes tömbjének létrehozását. Ez annál is inkább időszerű törekvés volt, mivel 1939-ben a hitleri Németország és a nyugati hatalmak között bizalmas jellegű vagy nyílt kapcsolatok létesültek, amelyeknek fő célja az imperialista gyarmatbirodalmak újrafelosztása körüli egyezkedés és a német hódító törekvéseknek a Szovjetunió irányába történő eltérítése volt. Németország feszült figyelemmel kísérte a szovjet—angol—francia tárgyalások alakulását. Igyekezett megakadályozni e megbeszélések eredményességét. A német—szovjet diplomáciai érintkezések során egyrészt „előnyös ajánlatokkal” kecsegtette a Szovjetuniót a kelet-európai térség70
