Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Matus János: A szovjet-amerikai kapcsolatok politikai-pszichológiai összetevői
leiben tartása. A gondolkodás megértéséhez hozzájárul az empátia, a másik oldal helyzetébe való beleélés képessége, amely sok tekintetben új elemzési módszereket, az ideologikus és emocionális motiváció háttérbe szorítását és a kognitív funkciók előtérbe helyezését igényli. A másik fél gondolkodásának ismerete, biztonsági érdekeinek elfogadása elkerülhetővé teszi a kiszámíthatatlan válaszreakciók kiprovokálását. A fegyverkezési verseny spirálja az akció-reakció törvényszerűségére épül, amelyből csak új gondolkodással lehet kilépni. A másik fél gondolkodásának ismerete, biztonsági érdekeinek tiszteletben tartása és annak figyelembevétele a cselekvési stratégia kialakításában végső soron a saját biztonságot is fokozza. Negatív értelemben példa erre a fegyverkezési verseny egész eddigi története, amely során folyamatosan romlott az egész emberiség biztonsága. A nukleáris fegyver irreálissá tette a katonai győzelembe vetett hitet. Ennek felismeréséhez azonban csak fokozatosan gyűltek össze a tények, adatok és gondolatok. Az utóbbi időben több ismeret vált köz- kincssé a nukleáris fegyver fizikai, hő és sugárzás okozta közvetlen hatásain kívül a hosszabb távú, többek között meteorológiai hatásairól is. A csernobili atomerőműben történt szerencsétlenség pedig demonstrálta, hogy egész kontinens válhat sebezhetővé a nukleáris fegyver hatásához képest jelentéktelen nukleáris baleset következtében. A szovjet—amerikai viszony egy történelmi konfrontáció kereteibe illeszkedik. Két szemben álló társadalmi rendszer, a szocializmus és a kapitalizmus fő képviselői rivalizálnak, hogy bebizonyítsák az általuk képviselt társadalmi rendszer fölényét. A jelenlegi szakaszban napirendre került a katonai konfrontáció csökkentése, az erők egyensúlyának alacsonyabb szinteken történő helyreállítása. A fegyverzetkorlátozás folyamata prioritást kapott mindkét nagyhatalomnál. A katonai szembenállás csökkentésére tett erőfeszítések sikere feltételezi az együttműködés fokozását minden területen és határozott törekvést a konfliktusok kooperatív kezelésére. Az új szovjet külpolitikai gondolkodás felkínálja az amerikai félnek a viszony lényeges megjavításának lehetőségeit. A legfontosabb szovjet javaslat előirányozza a kölcsönös biztonság elvének elfogadását, hangsúlyozza az Egyesült Államok biztonsági érdekeinek elismerését. A Szovjetunió javasolja a biztonság komplex kezelését és a politikai eszközök előtérbe helyezését az eddigi egyoldalú katonai megközelítés helyett. Ez utóbbit alátámasztja a fegyveres erők „ésszerű elégségességének” kon67
