Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Matus János: A szovjet-amerikai kapcsolatok politikai-pszichológiai összetevői
cepciójával, amely az eddiginél jóval alacsonyobb szinten kívánja létrehozni az egyensúlyt. Az új gondolkodás nagyfokú érzékenységet mutat a Szovjetunióval szemben korábban megfogalmazott nyugati kritikai észrevételek iránt és számos javaslatot figyelembe vett. A hadászati erők elégségességének gondolata megtalálható Nixon volt amerikai elnök emlékirataiban.10 A „kölcsönös biztonság” egyik alapgondolata a Palme Bizottság 1982-ben készített „Biztonságot mindenkinek” című jelentésének.17 A „kölcsönös biztonság” elvének elfogadását javasolta az amerikai Aspen Intézet égisze alatt szerveződött nemzetközi bizottság, amelynek munkájában részt vettek nyugat-európai, Egyesült Államok-beli és kanadai tudósok, közéleti személyiségek és volt politikusok. Az 1984 novemberében kiadott jelentésükben ez áll: „Tapasztalataink arra tanít- lak, hogy sem Kelet, sem Nyugat nem lehet biztonságban, ha a másik fenyegetett, különösen a nukleáris fegyverek tekintetében. Vagy kölcsönös biztonság, vagy kölcsönös fenyegetettség, de mindkét esetben csak kölcsönös lehet.”18 A Szovjetunió az új gondolkodás jegyében egy sor fontos kezdeményezést tett a fegyverzetkorlátozás területén, amelyek kritikáját is képezik a korábbi évek néhány helytelen katonapolitikai döntésének. Döntő jelentőségűvé vált a katonai bizalomerősítő intézkedésekkel kapcsolatos rugalmas magatartás, amely a helyszíni ellenőrzés elfogadásával hozzájárult új fegyverzetkorlátozási megállapodások létrejöttéhez. Az új gondolkodás növelte a nemzetközi közvélemény bizalmát a gorbacsovi vezetés iránt. Gorbacsov személyes szereplése, nyíltsága, őszintesége hozzájárult a Szovjetunió nemzetközi tekintélyének növekedéséhez. Az Egyesült Államokban óvatosan, helyenként gyanakvással viszonyulnak az új szovjet gondolkodáshoz. Reagan elnök legutóbbi jelentése az Egyesült Államok nemzetbiztonsági sratégiájaról elismeri, hogy új gondolkodás jelei vannak a Szovjetunióban, meg kell azonban várni a konkrét tetteket, amelyek alapján megítélhetők a változások. Ugyanakkor a megszokott hangnemben expanziós törekvésekkel, a harmadik világ forradalmi mozgalmainak támogatásával vádolja a Szovjetuniót. Az Egyesült Államok vezető politikusainak retorikája nem mindig tükrözi pontosan a helyzetet a szovjet—amerikai viszonnyal kapcsolatban. A retorika a tapasztalatok szerint általában keményebb, mint a konkrét tettek és magatartás. A retorika alapvető változatlansága mellett azonban tényként kell elfogadni, hogy Reagan elnökségének második szakaszában csökkent a szovjet—amerikai viszonyt alapvetően ideologikusán megközelítő szélsőséges konzervatív politikusok befolyása. Ez a változás kedvezően hatott a szovjet—amerikai kapcsolatokra. Az INF-szerződés aláírása és a hadászati támadófegyverek ötven 68
