Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Matus János: A szovjet-amerikai kapcsolatok politikai-pszichológiai összetevői
való készülődésnek. A veszély és a kockázat olyan méretű, a veszítenivaló olyan hatalmas, hogy elkerülhetetlenül a legrosszabbra való készülődés kerül előtérbe. Az Egyesült Államok katonai stratégiai tervezése két szélsőséges alapfeltételezésből indul ki. 1. A Varsói Szerződés hagyományos erőkkel támadást indít Nyugat- Európa ellen. 2. A Szovjetunió 'totális nukleáris támadást hajt végre az Egyesült Államok hadászati erői és más nyugat-európai katonai célpontok ellen.14 Az ilyen feltételezésre alapozott katonai lépések elkerülhetetlenül fokozzák a másik fél fenyegetettségét. Az amerikai katonai stratégiai tervezés kiindulópontjával ellentétben az új szovjet külpolitikai gondolkodás nem tulajdonít támadási szándékot az Egyesült Államoknak. Az International Herald Tribune című lapban megjelent cikk szerint Alexander Jakovlev, az SZKP KB titkára egy interjúban kijelentette: „A szovjetek három generációja félt az amerikai nukleáris támadástól, de többé nem fél tőle.”15 A nukleáris fegyverek puszta létével történő tudati hatások kiváltásában meglévő különbségekre utal a fegyverek elsőként történő alkalmazásáról szóló nyilatkozat. A Szovjetunió hajlandó szerződésben kötelezettséget vállalni, hogy nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert, az Egyesült Államok — éppen az elrettentés doktrínájára hivatkozva — nem vállal ilyen kötelezettséget. Az elrettentés doktrínájának fenntartása feltételezi egy állandó veszélyhelyzet meglétét" vagy mesterséges felszítását. Egy katonai fenyegetésként beállított Szovjetunió elősegíti a veszélyhelyzet fenntartását, egy békésebb Szovjetunió-kép azonban fokozatosan hozzájárul az elrettentés lassú eróziójához. A katonai gondolkodás még hosszú ideig ellenáll az új szovjet külpolitikai gondolkodás impulzusainak, a hatásnak azonban elkerülhetetlenül érvényesülnie kell. A két nagyhatalom vezetőinek genfi csúcstalálkozóján született egyetértés a nukleáris háború elkerüléséről előbb vagy utóbb hatást gyakorol a katonai gondolkodásra, amelynek a kulcsa annak kölcsönös elismerése lenne, hogy mindkét fél törekvése a védelemre irányul. Európában, mind Keleten, mind Nyugaton konkrét elképzelések vannak kialakulóban a fegyveres erők struktúrájának védelmi jellegűvé alakítására. Amennyiben ezek az elképzelések konkrét intézkedésekben is testet öltenek, úgy minden bizonnyal hatást gyakorolnak a szovjet— amerikai katonai szembenállásra is. A másik félnek tulajdonított szándékok reális értelmezése kulcsfontosságú a katonai szembenállás területén. Ehhez elengedhetetlen a másik gondolkodásának realisztikus megértése és biztonsági érdekeinek tiszte66
