Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Matus János: A szovjet-amerikai kapcsolatok politikai-pszichológiai összetevői
reagáltak. Rendkívül nagy az anyagi ráfordítás, amelyet mindkét fél katonai területen eszközölt. A hadászati egyensúly hetvenes évek elején történt létrejötte óta különösen érzékennyé vált a katonai terület. Jelentős feszültségek forrása, hogy a hadászati paritást a két nagyhatalom vezetői és közvéleménye érzelmileg és értelmileg eltérő módon értelmezte. A Szovjetunió eredménynek tekintette, hogy ténylegesen nagyobb katonai erőt tudott szembeállítani az Egyesült Államok katonai erejével és ez a katonai értelemben vett biztonság növelése mellett az ellene irányuló politikai—pszichológiai nyomásgyakorlás lehetőségét is csökkentette. Az Egyesült Államokban ezzel ellentétes hatást gyakorolt a hadászati paritás, mivel a korábbi helyzethez képest relatíve növelte katonai fenyegetettségét, illetve sebezhetőségét. Ezt a körülményt Reagan elnök fel tudta használni egy nagyszabású fegyverkezési program beindítására, amely a hadászati támadó erők növelése mellett előirányozta az összeköttetési rendszerek nukleáris háborút túlélő képességének fokozását és a hadászati védelem kidolgozását.12 A katonai terület a szovjet—amerikai viszonynak az az aspektusa, ahol az egymásról kialakított képben az ideologikus össztevők mellett a legnagyobb arányban szerepelnek az emocionális tényezők. Önmagában az alaphelyzet, a szembenállás egy irracionális nagyságrendű romboló kapacitással, erőteljes negatív érzelmeket indukál mindkét oldalon, s ezeket fokozza az a bizonytalanság, amely a hadászati egyensúly felborításának lehetőségéből származik. Az Egyesült Államok részéről a fenyegetettség érzésének forrásai között leggyakrabban a szárazföldön telepített szovjet hadászati ballisztikus rakétákat — mindenekelőtt az ún. nehéz rakétákat — emlegetik. A Szovjetunió részéről az SDI programban látják a fő veszélyét a hadászati egyensúly megbontásának.13 Az emocionális elemek erőteljes hatása következtében a katonai terület a szovjet—amerikai viszony pszichológiailag legkomplexebb, legbonyolultabb területévé vált. Különösen súlyos problémákat vet fel a nukleáris elrettentés, amely az Egyesült Államok hivatalos katonai doktrínája. Kinyilvánított szándéka a potenciális ellenfél meggyőzése, hogy esetleges támadás esetén nagyobb lesz a veszteség, mint a nyereség, amire számíthat. A meggyőzés hitelessége érdekében a doktrína hangsúlyozza még a nukleáris háború eredményes megvívására történő felkészülés fontosságát. Reagan elnök 1981. október 2-án bejelentett fegyverkezési programjában az összeköttetési rendszerek nukleáris csapást túlélő képességének biztosítása alapvetően az elrettentés hitelességét kívánta megerősíteni. Az elrettentés hitelességének fokozására tett lépésekkel kapcsolatban azonban mindig felmerül az a kérdés, hogy a másik fél hogyan értelmezi azokat, nem-tekinti-e a megsemmisítő első csapásra 65
