Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Matus János: A szovjet-amerikai kapcsolatok politikai-pszichológiai összetevői
kell folytatni, amely kifejezi az éles szembenállást a kommunizmussal, mint eszmével és társadalmi-politikai rendszerrel.5 Minden bizonnyal a morális és ideológiai elemek jelentőségének mértéktelen eltúlzása vezetett olyan anakronisztikus és emocionálisan túlfűtött kijelentéshez, hogy „a Szovjetunió az ördög birodalma”, amelyet Reagan elnök 1982-ben tett Orlandóban, egy vallási vezetők számára rendezett összejövetelen.6 Amennyiben komolyan vesszük és szó szerint értelmezzük — ami természetesen lehetetlen — a fenti kijelentést, akkor abból az következik, hogy a Szovjetunió esetében minden változás csak látszat, felszínes múló jelenség, a lényeg változatlan. Szerencsére Reagan elnök személyesen is, és az Egyesült Államok külpolitikája is távolodott e kijelentéssel jellemzett állásponttól. A szovjet—amerikai konfliktus ideológiai elemekkel történő megterhelésének a veszélyére több amerikai szerző hívta fel a figyelmet. A már idézett Seweryn Bialer sürgette az „ideológiai realitások összhangba hozását a nukleáris világ valóságával”7 Morton Deutsch, a Political Psychology című lapban pedig ezt írja: „Haszontalan kísérlet az ideológiák cáfolata. Mivel az ideológia gyakran fontos integratív funkciókat tölt be, a cáfolatára tett kísérlet várhatóan védekező reakciót és ellenségességet vált ki. Az ideológiák, akár az öreg harcosok soha nem halnak meg, legfeljebb lassan elenyésznek. Az ideológiák homályossága lehetővé teszi az ellenfelek és barátok körének újra meghatározását. Mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok mítoszrendszerében elégséges hely van, hogy alapot találjanak a barátságos kapcsolatokhoz.”8 Andrej Jurjevics Melvil szovjet szerző így ír: „Az ellenségesség forrásai lehetnek történelmi konfliktusok, geopolitikai törekvések, vallási különbségek, világnézetek, ideológiák. Emellett gyakran éppen az ideológiai komponens a fő gerjesztője az ellenségességnek.”9 Az egymásról kialakított kép alapvetően három komponensből áll össze: a) az érzékelhető, mérhető konkrét tények intellektuális feldolgozása; b) a különbségek ideológiai alapon történő magyarázata és értelmezése; c) az ellenségképek alapján keletkezett bizalmatlanság, fenyegetettség és az abból fakadó negatív érzelmek. A szovjet—amerikai viszony stabilitása szempontjából nagy szerepe van a három összetevő arányának. Az első komponens a realitások irányába mutat, erősíti a viszony stabilitását, a második és a harmadik torzító hatást gyakorol és destabilizálja á viszonyt. Biztató jel a szovjet—amerikai kapcsolatok legújabb fejleményeivel kapcsolatban, hogy mindkét fél nyitottabbá vált a másik reálisabb megismerésére. A szovjet fél kétségtelenül nagyobb lépést tett ebben az irányban. A régi beidegződések, sztereotípiák és hibás percep63