Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Matus János: A szovjet-amerikai kapcsolatok politikai-pszichológiai összetevői
Az Egyesült Államok oldaláról a biztonsági szempontok elsőbbsége akadályozza évtizedek óta a Szovjetunióval való kétoldalú együttműködést, mindenekelőtt a gazdasági kapcsolatokat. Az amerikai törvényhozás több tiltó jellegű törvényt fogadott el a szovjet—amerikai gazdasági együttműködés akadályozására, ugyanakkor nincs érvényes törvény a kapcsolatok pozitív szabályozására. A Reagan-kormányzat idején szigorú adminisztratív rendszert hoztak létre az export ellenőrzésére, hogy megakadályozzák a legfejlettebb, a katonai célokra is alkalmazható technológiáknak a Szovjetunióba jutását. Az Egyesült Államok továbbra is ragaszkodik a COCOM-rendszer fenntartásához, bár szövetségeseivel rendszeres vitája van annak alkalmazásáról. Az amerikai fél szigorú korlátozó intézkedései minden bizonnyal szerepet játszanak abban, hogy a kétoldalú kereskedelem a két ország méreteihez képest jelentéktelen. A kétoldalú együttműködés egyedüli dinamikusan fejlődő területe a kulturális kapcsolatok, amelynek az 1985-ös genfi csúcstalálkozón aláírt megállapodás adott újabb lendületet. Ez a megállapodás lehetővé teszi a személyek és intézmények közötti együttműködés lényeges bővítését. A kulturális cserekapcsolatok keretében lehetővé váló személyes kontaktusoknak, a közvetlen tapasztalatszerzésnek fontos szerepe lehet az egymásról kialakított ellenségképek fokozatos megszűnésében, és a realitásokat jobban tükröző vélemények kialakításában. Az ellenségképek kialakulásában és a hibás percepciók létrejöttében fontos szerepet játszanak az egymással szemben álló ideológiák, amelyek kezdettől fogva a különbözőségek hangsúlyozása és az ellentétek fokozása irányában hatottak. Ezt a tényt természetesen nem lehet a történelemtől elvonatkoztatni, a két világrendszer szembenállásának adott szakaszaiban az ideológiáknak ez a szerepe elkerülhetetlen volt. A nukleáris konfrontáció veszélyének fokozódása azonban ezt alapvetően új megvilágításba helyezte. A nukleáris fegyverkezési verseny és az ideológiai konfrontáció egymást erősítő hatásának súlyos veszélyeire nagy hangsúllyal hívta fel a figyelmet a Reagan-kormányzat első négyéves időszakának retorikája. A konzervatív erők és különösen a neokonzervatív csoport hatására a Szovjetunió elleni ideológiai offenzívát Reagan az amerikai külpolitika egyik legfontosabb eszközévé tette. Az amerikai konzervatív politikai mozgalom szerint a Szovjetuniót nem hagyományos értelemben vett nagyhatalomnak kell tekinteni, hanem elsősorban egy olyan ideológia hordozójának, amely a világ megváltoztatására törekszik. Ez ellentétes az Egyesült Államok érdekeivel. A Szovjetunióval szemben nem „pragmatikus” és „realista”, hanem morális és ideológiai alapokra helyezett külpolitikát 62
