Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 3. szám - Matus János: A szovjet-amerikai kapcsolatok politikai-pszichológiai összetevői

— Az amerikai politika elsődlegesen gazdasági motivációk alapján történő értelmezése. A politika változásait egyoldalúan a különböző gazdasági érdekcsoportok közötti erőviszonyok változásából vezetik le.

— Képmutatásnak tekintik az amerikaiak hitét a demokráciában, a szabadságban és az emberi jogokban, és az amerikai vezetők cinizmusának tulajdonítják, hogy a fenti koncepciókat a Szovjetunió elleni harcra használják fel.

— Tagadják az Egyesült Államok külpolitikájának nagyfokú autonómiáját az üzleti körök nyomásával szemben.

— Az Egyesült Államok által kezdeményezett fegyverkezési versenyt és a katonapolitika kidolgozását elsődlegesen a katonai—ipari komplexumnak tulajdonítják.

— Hiányosak az ismereteik az amerikai politikai rendszer működéséről, különösen az amerikai elitnek és a közvéleménynek a szerepéről a Szovjetunióval kapcsolatos külpolitika kidolgozásában.

— Érzéketlenség tapasztalható azzal kapcsolatban, hogy milyen hatást gyakorolnak a Szovjetunió politikája és akciói az Egyesült Államok politikájára és tevékenységére.

— Helytelenül értékelik, hogy az amerikai tömegtájékoztatás nemcsak az üzleti világ eszköze, hanem a politikai hatalomé is.

— Erőteljesen eltúlozzák az amerikai kormány befolyásolási képességét szövetségesei és partnerei politikájára.

Bialer professzor szerint a felsorolt hibás percepciók nem képezik a szovjet—amerikai konfliktus kritikus elemeit, a szembenállás e nélkül is létezne. Negatív szerepük abban van, hogy elmélyítik az ellentéteket, megnehezítik a tárgyalásokat és a konfliktusok feloldását.4

Nehéz lenne a mindkét oldalon felhalmozódott hibás percepciókat abból a szempontból vizsgálni, hogy közülük melyek jellemzők csak a közvéleményre és melyek csak a vezetőkre. Az azonban feltételezhető, hogy alaposabb tájékozottságuknak köszönhetően inkább a vezetők véleménye alapul a valóságos helyzeten. A közvéleményben, mindenekelőtt a szűkebb szakmaiban meglévő hibás percepcióktól azonban a vezetők sem függetleníthetik magukat.

A szovjet—amerikai kapcsolatokban jelen levő és kölcsönösen ható téves percepciók — a katonaiakra később térünk vissza — a valóságosnál kölcsönösen negatívabb képet vetítenek egymásról, ez vezetett az ellenségképek kialakulásához. Az ellenségképek hatására fokozódott a kölcsönös fenyegetettség érzése, majd ez visszahatva tovább erősítette az ellenségképeket. Ez a folyamat elengedhetetlenül a biztonságot állította a szovjet—amerikai kapcsolatok gyújtópontjába.

61