Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Matus János: A szovjet-amerikai kapcsolatok politikai-pszichológiai összetevői
* * * A szovjet—amerikai kapcsolatok legkevésbé tanulmányozott és ismert területe az egymásról alkotott nézetek és vélemények világa, amelyben a realitásokat hűen tükröző képek mellett egy sor hibás percepció is található. Ezek kialakításában és tartós rögződésében szerepet játszanak az emóciók, a fenyegetett helyzetek elkerülhetetlen velejárói, amelyek a két nagyhatalom viszonyában számos alkalommal és kölcsönösen megjelentek az elmúlt évtizedekben. Az Egyesült Államokban, ahol évtizedek óta folyik a közvélemény tanulmányozása, egyes periódusokban kimutathatók a Szovjetunióról alkotott vélemények változásai. A Gallup Intézet adatai szerint 1953-ban az amerikai közvéleményben 1 százalék volt a Szovjetunió kedvező megítélésének aránya. Ugyanebben az évben Nagy-Britannia 69, az NSZK 65, Olaszország 58 százalékos kedvező megítélést kapott. 1966-ban a Szovjetunió 17, Nagy-Britannia 79, az NSZK 73, Olaszország 75 százalékos kedvező értékelésben részesült. 1976-ban az egyes országok a fenti sorrendben az alábbi értékeket kapták: 21, 87, 77 és 68 százalék. Érdekes jelenség, hogy 1972-ben 40, 1973-ban 45 százalékra ugrott a Szovjetunió kedvező megítélését jelző mutató, majd három évvel később csaknem az egy évtizeddel korábbi szintre esett vissza. A kedvező megítélés csúcsértékei a szovjet—amerikai kapcsolatok jelentős javulásának időpontjaival estek egybe, ami jól mutatja a két tényező szoros kapcsolatát.1 Az amerikai közvéleménynek a Szovjetunióról alkotott percepciói döntő mértékben a tömegtájékoztatási eszközök által közölt információk és vezető amerikai politikusok nyilatkozatai alapján keletkeznek. A tömegtájékoztatás döntően eseményekről és történésekről ad hírt a Szovjetunióval kapcsolatban dramatizált formában, és nem törekszik realisztikus differenciált kép kialakítására. Ennek következtében a Szovjetunióban járt amerikaiak személyes tapasztalatai jóval kedvezőbbek, mint a tömegtájékoztatás alapján kialakuló vélemény. Vezető politikusok és közhivatalokra pályázók a Szovjetunióval kapcsolatos nyilatkozataikat előszeretettel használják keménységük és határozottságuk demonstrálására a külső ellenséggel szemben, mert úgy vélik ezzel nagyobb hatást gyakorolnak a választókra.2 Reagan elnöksége első négy évében tett kijelentései a Szovjetunióról szemléletesen igazolják a megállapítás valódiságát. Az Egyesült Államokkal kapcsolatos torzításoktól nem mentes a szovjet tömegtájékoztatás sem. A. J. Melvil, a filozófiatudományok doktora írja a SZSA című szovjet folyóirat 1988 januári számában: „Vajon nálunk minden rendben van ebben a tekintetben? Ne emlékeznénk saját plakátjainkra és ka58
