Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 3. szám - Matus János: A szovjet-amerikai kapcsolatok politikai-pszichológiai összetevői

rikatúráinkra, a retorika és leegyszerűsítés túlzásaira, a másik fél ábrázolásának egyoldalúságára — és még sok másra, amelyek olajat öntöttek a kölcsönös vádaskodások, gyanakvás és ellenségeskedés tüzére. Még napjainkban is, az átalakítás időszakában, nemzetközi információs szolgálatunk és újságírásunk gyakran nem tud lépést tartani társadalmi életünk és tudatunk átalakulásának viharos tempójával. .. Aligha járult hozzá a kölcsönös megértéshez katonai vezetőink retorikája a győzelemről a Nyugattal való lehetséges konfliktusban, majd az eufemisztikus kijelentések a »megsemmisítő válaszcsapásróK Vajon ortodox társadalomtudósaink, idézetek páncélja mögé bújva, nem úgy festették-e le a világot fellengzős moralizáló színekkel, mint a »jó« és »rossz« küzdelmének arénáját.”3

Az idézetek bizonyítják, hogy a hibás percepciók szisztematikus kialakításától sem az amerikai sem a szovjet közvélemény nem volt mentes. A torzítás a másik fél negatívumainak egyoldalú kiemelésére, ellenséges szándékainak felnagyítására, az általa képviselt fenyegetés és veszély el- túlzására irányult. Ez a fajta tájékoztatás biztos módszert jelent az ellenségkép kialakítására.

Seweryn Bialer professzor, a new yorki Columbia Egyetem tanára felsorol hibás percepciókat, amelyek a Szovjetunióról az Egyesült Államokban kialakultak, és amelyek helytelen döntések elfogadásához vezethetnek:

1. A Szovjetuniót totalitáriánus diktatúrának tekintik, esetenként a náci Németországhoz hasonlítják és agresszív hódító törekvésekkel vádolják. Ez a kép, a hetvenes évek elején kezdett elhalványulni, de a reagani retorika ismét visszahozta a köztudatba.

2". Liberális amerikai körök status quo hatalomnak tekintik a Szovjetuniót mind belső, mind nemzetközi összefüggésekben. Bialer véleménye szerint nemzetközi tekintetben ez nem igaz, mert a Szovjetunió támogatja a jelenlegi status quo átalakítását, segítséget nyújt az érdekeinek megfelelő forradalmi mozgalmaknak. Ez egy sor negatív következménynyel jár az Egyesült Államokkal való kapcsolataira, hosszú távon állandó ütközések forrása.

3. Az amerikai jobboldal lehetségesnek tartja a Szovjetunió belső rendszerének megváltoztatását erőteljes amerikai nyomás hatására. Ügy vélik, erre lehetőséget nyújtanak a növekvő szovjet belső nehézségek. Ezek a nézetek természetellenesnek tekintik a szovjet társadalmi rendszert. A Szovjetunióval foglalkozó szakértők túlzottan ideologikusnak tartják ezt a jobboldali álláspontot és javasolják teljes elhatárolását a kapcsolatok gyakorlatától.

4. Egyesek „nagy stratégiát” tulajdonítanak a szovjet külpolitikának, amely a kommunizmus végső győzelmét, a világ meghódítását szol59