Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Matus János: A szovjet-amerikai kapcsolatok politikai-pszichológiai összetevői
A bizalmatlanságnak természetesen megvannak az objektív alapjai a szovjet—amerikai kapcsolatokban. Minden bizonnyal mindkét fél számos olyan lépést tett az elmúlt évtizedekben, amely növelte a másik fél bizalmatlanságát. A teljes bizalom helyreállítására való törekvés egyértelműen irreális célkitűzés lenne. Mégis azt kell mondani, hogy a kölcsönös bizalmatlanság a két nagyhatalom viszonyában olyan szintet ért el, amely önmagában is rendkívül veszélyes, növeli a kiszámíthatatlanságot, és ezzel fokozza a katonai konfrontáció veszélyét. A bizalomerősítés terén frontáttörésként értékelhető a stockholmi konferencián 1986-ban elért megállapodás a katonai gyakorlatok kötelező bejelentéséről és a helyszíni ellenőrzésről. A megállapodás nemcsak az európai helyzetre gyakorolt kedvező hatást, hanem a szovjet—amerikai kapcsolatokra is. A Szovjetunió részéről a helyszíni ellenőrzés elfogadása az új politikai gondolkodás egyik lényeges eredménye, és döntő mértékben járult hozzá az INF-megállapodás létrejöttéhez. A katonai bizalom- erősítő intézkedések keretében került sor a nukleáris kockázatcsökkentő központok létrehozására Washingtonban és Moszkvában. A fegyverzetkorlátozási megállapodások és a katonai területen elhatározott bizalomerősítő intézkedések, bár nagy jelentőségűek a kölcsönös biztonság erősítése szempontjából, nem jelentenek hosszú távú, tartós megoldást. A szovjet—amerikai politikai kapcsolatokban kell lényeges változásokat elérni ahhoz, hogy a viszony minden tekintetben stabillá váljék, és ne függjön a konfrontáció éleződése irányába ható tényezőktől. Egy ilyen stabil viszony kialakítása mindkét fél részéről nagy erőfeszítéseket, önmérsékletet és bölcsességet igényel. Szükséges annak elfogadása, hogy alapvető kérdésekben vannak konfliktusaik, amelyek nem szüntethetők meg, de kezelésük módja javítható. Ebbe az irányba hatnak a katonai bizalomerősítő intézkedések. Ilyen fel nem tárt tartalékok vannak a politikai kapcsolatok javításában és a kétoldalú együttműködés, a különböző cserekapcsolatok és a gazdasági együttműködés fejlesztésében. Az évtizedek során egy sor pszichológiai akadály keletkezett, amelyek gátolják az együttműködést, nehezítik a felhalmozódott problémák megoldását. Ezek a pszichológiai akadályok nem tartoznak az alapvető konfliktusforrások közé, de alkalmasak arra, hogy elmélyítsék azokat. Ugyanakkor a pszichológiai tényezők szerepének felismerése és helyes alkalmazása hozzájárulhat a stabil politikai kapcsolatok kialakulásához és a konfliktusok kooperatív kezeléséhez. A legnagyobb tartalékok ebben a tekintetben az egymásról kialakított vélemények formálásában, a régi gondolkodás maradványainak leküzdésében és a helytelen sztereotípiák: felszámolásában vannak. 5T
