Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Kollár Nóra: A Szovjetunió Amerika-politikája a 80-as években
.. .ez optimális feltétele belső fejlődésünknek.”18 A XXVII. kongresszuson ez úgy hangzott el, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődés döntő feladatai meghatározzák az SZKP nemzetközi stratégiáját is. Az új külpolitikai gondolkodás alapja a realitások messzemenő figyelembevétele. A XXVII. kongresszuson a megváltozott világ realitásaiból kiindulva határozták meg a külpolitika feladatait, amely a korábbi ideologikus megközelítési móddal szemben a valóságra épül. Realitásként kezeli a szovjet külpolitika a jogos nemzeti érdeket, s számol vele. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi folyamatokat és kapcsolatokat nem egyoldalúan, a szovjet érdekek oldaláról, hanem a gyakran eltérő érdekek eredőjeként vizsgálja. Ezzel magyarázható részben a Szovjetunió fokozott kompromisszumkészsége és saját — a korábbinál jóval — reálisabb önértékelése, ami a szovjet külpolitika fokozódó realitásérzékére utal. A két társadalmi rendszer kölcsönös függőségének és egymásrautaltságának hangsúlyozása a békés egymás mellett élés új megközelítésére mutat, s az is kifejezésre jut benne, hogy az együttműködési készség erősödését a körülmények a szocializmus és a kapitalizmus esetében is elkerülhetetlenné teszik. Az érdekek figyelembevétele, a partner iránti empátia, az alternatívában való gondolkodás az előfeltétele az érdekegyeztetésnek és a kölcsönösen elfogadható kompromisszumoknak. Az ilyesfajta változások bővíthetik a Szovjetunió külpolitikai mozgásterét és lehetőségeit a gyakorlati cselekvésre. Ez a politikai gondolkodás nemcsak új külpolitikai módszereket, hanem új külpolitikai filozófiát is jelent, amelynek két döntő — s talán leginkább megragadható — területe: a szocializmus nemzetközi megítélése és a biztonság problematikája. Az új gondolkodás értelmében a szocializmus külső tekintélye belső társadalmi-gazdasági teljesítményétől függ, attól, hogy mennyire képes a fejlődésre, az állandó megújulásra valamennyi területen. A szovjet vezetés tehát fő feladatát a „belső építkezésben” látja. Erre utal a XXVII. kongresszuson elhangzott „forradalom exportjának kizárása” korunkban. Az új szovjet biztonságpolitikai koncepció az „ésszerű elégségesség” elve alapján a fegyverzetek minél alacsonyabb szintjén kívánja elérni az optimális biztonságot, s nemcsak a maga számára. Az új szovjet biztonságpolitikai koncepció értelmében a biztonságnak közösnek, kölcsönösnek és komplexnek kell lennie. Az átfogó biztonság rendszere ezért feltételezi a katonaiak mellett a gazdasági és humanitárius aspektusok bevonását is. Mindebben nemcsak az játszik szerepet, hogy a Szovjetunió gazdasági teherbírásától függően kívánják megszabni az ország biztonsága garantálásához szükséges katonai kiadásokat, hanem az a szándék is, hogy a két rendszer békés versenye hosz- szabb távon az új megközelítés értelmében valóban a fegyverkezésnél 46
