Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Kollár Nóra: A Szovjetunió Amerika-politikája a 80-as években
az új szovjet külpolitikai filozófiát és szemléletmódot nem lehet elválasztani az átfogó gazdasági-társadalmi átalakítási programtól. A Szovjetunióban a 80-as években az élet minden területén változásokra volt szükség. A legtöbb sürgető jel a gazdaságból érkezett. A világ ipari termelésében elfoglalt helyét a Szovjetunió megőrizte, a világkereskedelemből azonban alig 5 százalékkal részesedett, a szovjet minőségi mutatók pedig világgazdasági térvesztésre utaltak.17 Szorosan kapcsolódott ehhez a tudományos-műszaki fejlődés elmaradása a legfejlettebb országokhoz képest. Ennek az elmaradásnak a szovjet—amerikai viszonyt is érintő tényezője az SDI, amely katonai vonatkozásain kívül átfogó technikai és technológiai megújulási program is. Kétségtelen, hogy katonai fejlesztés keretében hirdették meg, így perspektívában alkalmassá válhat a stratégiai erőegyensúly megváltoztatásával járó eszközök létrehozására is. Szovjet részről főleg ez utóbbit hangsúlyozták. A KGST-ben jelentkező problémák — főként a hatékony érdek- egyeztetési mechanizmus hiánya következtében — is a szükséges változtatások irányában hatottak. A gazdasági és társadalmi problémák, az ellentmondások kiéleződése „válság előtti helyzetig” jutott el. A 70-es évek második felétől nőtt a távolság a nemzetközi kötelezettségvállalások és az ország tényleges teherbíró képessége között. A kiút a szocialista építés gyakorlatának radikális reformja s a nemzetközi szerepvállalás átértékelése volt. A szovjet változásokra hatást gyakoroltak a Kínában zajló folyamatok is. A szocialista orientációjú és a haladó fejlődő országokhoz fűződő viszonyt és a nekik nyújtott támogatást anyagi-pénzügyi szempontból is új fent elemezni kellett, a regionális konfliktusok résztvevőivé vált több fejlődő országgal kapcsolatban (Mozambik, Angola stb.) pedig katonai támogatásuk vált megfontolás tárgyává, hiszen helyzetüket katonai eszközökkel sem tudták megszilárdítani. Az afganisztáni helyzet külső és belső okokból egyaránt politikai rendezést sürgetett. A nemzetközi szerepvállalás optimumára törekedve dolgozta ki a szovjet vezetés új külpolitikai koncepcióját, amely megváltozott külpolitikai szemlélet- és cselekvésmódot jelentett. Az SZKP XXVII. kongresz- szusán eleőterjesztett új szovjet kül- és biztonságpolitikai koncepció, •— amely azóta is gazdagodik és kiegészül az új problémákra adott válaszokkal — egyik legfontosabb jellemzője, hogy a katonai tényezővel szemben a politikai eszközöket helyezi előtérbe. Szakít a régi sztereotípiákkal, többek között azzal a felfogással, hogy a szocializmus földrajzilag is terjeszkedő jelenség. Ezt tükrözi a belső és a külső folyamatok kölcsönvi- szonyának értelmezése. Az elsőbbség vitathatatlanul a belső gazdaságitársadalmi átalakításé. „.. .belső haladásunk szempontjából érdekünk fűződik a normális nemzetközi körülményekhez — mutatott rá Gorbacsov. 45
