Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Kollár Nóra: A Szovjetunió Amerika-politikája a 80-as években
két fél többé-kevésbé belátta, a szovjet—amerikai konfrontáció a 80-as évek közepére kialakult szintje immár veszélyezteti a két nagyhatalom nemzeti érdekeit. Figyelembe véve azt a körülményt, hogy a nukleáris potenciál 96 %-át az Egyesült Államok és a Szovjetunió stratégiai fegyverzetei teszik ki, a két nagyhatalom konfrontációja az egész világot érintő problémává szélesedett. A megoldás keresése mindkét nagyhatalom vezetése részéről világjelentőségű politikai döntések meghozását igényelte. A fő politikai lépések megtételére a szovjet vezetés vállalkozott, új külpolitikai koncepciójának középpontjába változatlanul a béke megőrzését állítva. Üj politikai gondolkodás: dialógus konfrontáció helyett A konfrontációs időszak elhúzódásában minden bizonnyal szerepet játszott a szovjet belső helyzet alakulása is, köztudott, hogy 1982 és 1985 között három főtitkár váltotta egymást az SZKP élén. Gorbacsov főtitkárrá választása után az SZKP KB 1985 márciusi plénumán a szovjet vezetés ismételten állást foglalt a béke és a békés egymás mellett élés lenini irányvonala mellett, hangsúlyozva a Szovjetunió jóakaratát, együttműködési készségét. Az új főtitkár kiemelte: a fennálló veszélyes helyzetből egyetlen ésszerű kiút van: a becsületes és egyenjogú megállapodás anélkül, hogy „kijátszanánk” a másik felet és megpróbálnánk ráerőltetni saját feltételeinket. Az újra kezdett genfi tárgyalások előtt Gorbacsov nyomatékosan kijelentette: a szovjet fél nem törekszik fölényre, abba szeretné hagyni a fegyverkezési hajszát. Javasolta a nukleáris arzenálok befagyasztását, a rakétatelepítések leállítását, a fegyverzetek csökkentését, s azt, hogy ne hozzanak létre új fegyverrendszereket sem a földön, sem a világűrben. Kölcsönösség esetén lehetővé válik a megállapodás a két nagyhatalom között.16 A márciusi plénum új hangneme és hangsúlyeltolódásai, energikus intézkedései és sokak számára váratlan javaslatai pozitív meglepetést keltettek, felkeltették a nemzetközi helyzet és a szovjet—amerikai viszony javulásának reményét. Ezt megerősítette Gorbacsov 1986. január 15-i nyilatkozata, amely a tömegpusztító fegyverek (nukleáris és egyéb) felszámolásának programját tartalmazta, kijelölve a folyamat szakaszait és határidejét (2000-ig). Az 1985 márciusi plénummal lényeges változások kezdődtek a Szovjetunióban. A világközvélemény az átalakítás és az új gondolkodás folyamatát Gorbacsov nevéhez kapcsolja. Változóban, átalakulóban van az ország nemzetközi kapcsolatrendszere. Ismeretes, hogy a külpolitikát Lenin óta a belpolitika folytatásának tekintik, így a nemzetközi tevékenységet, 44
