Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 3. szám - Kollár Nóra: A Szovjetunió Amerika-politikája a 80-as években

munkálatait; megfelelő eszközöket helyeznek el óceáni térségekben és ten­gereken; s további intézkedésekre is sor kerül, — mondotta. A Szovjetunió célja ezekkel a lépésekkel az volt, hogy megakadá­lyozza az egyensúly megbontását. Abban az esetben, ha az Egyesült Ál­lamok és a NATO-tagállamok hajlandók visszatérni a nyugat-európai ra­kétatelepítés megkezdése előtt fennállott helyzethez, a Szovjetunió is kész rá, hogy ezt megtegye — olvashattuk Andropov főtitkár nyilatkozatában, amely említést tett a „törékeny békéről”, az „állami vezetők felelősségé­ről”, az „emberiséget fenyegető veszélyről”, amelytől „kizárólag az em­beri értelem mentheti meg” az emberiséget. 1984-ben még alig voltak észlelhetők lényeges változások a két fél egymásra vonatkozó nyilatkozataiban, kijelentéseiben és értékeléseiben, s a szovjet—amerikai viszony döntő kérdéseiben sem igen látszottak fontosabb módosulások, mégis bizonyos jelek arra utaltak, hogy várható bizonyos változás a két nagyhatalom viszonyában. Januárban Stockholm­ban tárgyalt a két külügyminiszter, Gromiko és Shultz, februárban pe­dig Moszkvában Bush alelnök találkozott a szovjet vezetőkkel. Szeptem­berben — az ENSZ közgyűlés 39. ülésszakának megnyitásakor — Reagan elnök beszédében főként a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulásával foglalkozott. Javasolta a szakértők rendszeres megbeszéléseit, sőt egy csúcstalálkozó lehetőségét sem zárta ki. Az emberi jogok és Afganisztán kapcsán nem ütött meg olyan szélsőséges hangot mint korábban, hang­súlyozta a tárgyalások fontosságát, hiszen — mint megállapította — a tárgyalásoknak nincs ésszerű alternatívája. Gromiko az ENSZ-közgyűlé- sen elmondott beszédében tetteket sürgetett a szovjet—amerikai viszony javítására. A szovjet külügyminiszter ez alkalommal megbeszéléseket folytatott Washingtonban Shultz-cal és Reagan elnökkel is. A tárgyalá­sokról ugyan a felek nem nyilatkoztak, de a kiélezett nemzetközi hely­zetben a megbeszélések tényét is pozitívan értékelték. „A szovjet fél konstruktív erőfeszítéseinek eredményeként a kétol­dalú kapcsolatokban egyes pozitív momentumok jelentkeztek.. .”14 — hangzott a szovjet értékelés (tárgyalások konzuli és egyéb ügyekről, a Moszkva—Washington közvetlen légi járat újraindítása, megállapodás a gazdasági, ipari és műszaki együttműködés elősegítéséről stb.) A szovjet állásfoglalások a helyzet kedvezőbb alakulását összefüggésbe hozták az SZKP KB 1985 márciusi plénumával.15 A plénumon elhangzott javaslatok nyilvánvalóan szerepet játszottak a nemzetközi légkör javulásában, de a folyamat valójában korábban kezdődött, a már említett 1985 januári Gromiko—Shultz tárgyalásokkal. Shultz akkor kijelentette, készek a ko­moly tárgyalásokra. Az új helyzet kialakulásában feltétlenül szerepet játszott, hogy mind­4a

Next

/
Oldalképek
Tartalom