Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Kollár Nóra: A Szovjetunió Amerika-politikája a 80-as években
dotta Reagan. A megoldás: a katonai korszerűsítés, ami a béke megvédésének és az amerikai szabadság biztosításának egyetlen garanciája. Az elnök beszédéből a legnagyobb figyelmet a nukleáris fegyverek befagyasztása elutasításának indoklása keltette: „olyan mérvű erőfölénynyel, mint amilyennel jelenleg ők (a szovjetek) rendelkeznek, miért fogadnák el a fegyverzetcsökkentést, tudva, hogy a befagyasztás eltiltana minket a felzárkózástól?”11 Változatlan maradt tehát az elrettentés stabilitása, mindez azonban a fegyverzetek modernebb, magasabb szintjén: a szovjet erőfölény hangoztatása egyfelől amerikai részről, az erőegyensúly megváltoztatására és az SDI, az erőfölény megszerzésére irányuló amerikai szándék hangsúlyozása másfelől, szovjet részről. Az Egyesült Államok katonai modernizálási programját Andropov, az SZKP akkori főtitkára nem alaptalanul nevezte háborús készülődésnek, és ez a helyzet nemcsak Amerikában keltett aggodalmat. A másik lényeges kijelentése az volt, hogy a Szovjetunió valóban erősítette védelmi képességét, mert erre rákényszerült. A főtitkár változatlanul a katonai-hadászati egyensúly fennállásának szükségességét hangsúlyozta, kijelentve, csak naív emberek hihetik, hogy az Egyesült Államok az utóbbi 20 évben semmit sem tett katonai téren. A főtitkár megerősítette, hogy a Szovjetunió nem törekszik katonai erőfölény kivívására. Célja a nukleáris szembenállás szintjének csökkentése anélkül, hogy megbontaná az egyensúlyt és ezzel kárt okozna saját és az Egyesült Államok biztonságának.12 Az új amerikai védelmi koncepciót a szovjet vezető úgy értékelte, mint a hadászati támadó erők fejlesztését és tökéletesítését azzal a céllal, hogy rendelkezzenek az első nukleáris csapás képességével, egyidejűleg megfosztva a másik felet a válaszcsapás lehetőségétől. A hadászati támadó és védelmi fegyverzet közötti kölcsönhatásból fakadóan az amerikai védelmi koncepció a hadászati fegyverek valamennyi fajtájában fokozná a fegyverkezési hajszát. Andropov meglehetősen kemény hangú nyilatkozata azzal a felhívással zárult, hogy jelenleg minden erőfeszítésnek a nukleáris katasztrófa elhárítására kell irányulnia. 1983 novemberében Bonn, London és Róma hozzájárulásával megkezdődött az amerikai közepes hatótávolságú rakéták telepítése Nyugat- Európában. A szovjet válaszlépéseket Andropov főtitkár ismertette 1983. november 25-1 nyilatkozatában.13 A Szovjetunió ezután lehetetlennek tartja további részvételét a genfi tárgyalásokon; hatályon kívül helyezi egyoldalúan vállalt kötelezettségeit (pl. moratórium a közepes hatótávolságú nukleáris eszközöknek az ország európai részén való telepítésére); gyorsítják az NDK és Csehszlovákia területén elhelyezendő, megnövelt hatótávolságú harcászati-hadműveleti rakéták telepítésének előkészítő 42
