Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Vincze Attila: A Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusa: a folyamatosság és az előrelépés igénye
Általánosan elég nagy feltűnést keltett, hogy a XIII. kongresszus beszámolója alig foglalkozott nemzetközi, külpolitikai kérdésekkel. Jellemző, hogy a KB beszámolójában nem volt a világhelyzet elemzésének, a kínai állam külpolitikájának, a KKP nemzetközi tevékenységének szentelt külön fejezet. Ilyen kérdésekkel a beszámoló szűkszavúan, elszórtan, összesen mintegy három gépelt oldal terjedelemben foglalkozott (nem számítva a nyitás és a honegyesítés témájával foglalkozó részeket). Egyes külpolitikai megfigyelők vélekedése szerint e rövidség oka az, hogy a KKP a változó világról nem rendelkezik koherens nézetrendszerrel, mások szerint viszont felbomlott a korábbi viszonylagos külpolitikai egység. Az előző kongresszuson elfogadott s alapelveiben követett külpolitikai stratégiát, az elmúlt öt év külpolitikai gyakorlatát, valamint a XIII. kongresszus nemzetközi állásfoglalásait figyelembe véve ezek nem tűnnek meggyőző magyarázatoknak. A XIII. kongresszuson feltehetőleg azért elégedtek meg a nemzetközi helyzet lakonikus értékelésével és a kínai külpolitika legáltalánosabb alapelveinek deklarálásával, mert a kínai vezetés épp a világhelyzet új fejleményei, a kelet—nyugati kapcsolatok megélénkülése, a szovjet átépítési folyamat kibontakozása, a szovjet—kínai kapcsolatok felfejlődése idején nem kívánta cselekvési lehetőségeit részletekbe menő megállapításokkal korlátozni. A kongresszus a figyelmét egyébként is a hazai tapasztalatok szintézisére, a belső fejlődés távlatainak kijelölésére fordította, a nemzetközi viszonyokkal szinte kizárólag mint a kínai felzárkózás nemzetközi feltételeinek összességével, foglalkozott. A beszámoló már az I. fejezetben leszögezte: „Korunk világát az új műszaki forradalom lendületes fejlődése, a piaci verseny állandó éleződése, a nemzetközi politika változékonysága jellemzi; szigorú, sürgető kihívásokkal kell tehát szembenéznünk. Ha nem értjük meg ezt a helyzetet, ha nem sokszorozzuk meg erőfeszítéseinket, akkor országunk és nemzetünk még inkább elmarad, és Kína képtelen lesz arra, hogy a világban elfoglalja az őt megillető he~ helyet.” A felzárkózás külső feltételeit a kongresszus — összességükben — pozitívan ítélte meg: ,,A jelenlegi nemzetközi helyzet szocialista korszerűsítésünk és építőmunkánk számára kedvező.” A nemzetközi viszonyok, Kína nemzetközi szerepvállalásának alapelvei azonban ennél szélesebb összefüggésben is hangot kaptak a kongresszuson. E sommás megállapítások azt mutatják, hogy a kínai világképet, Kína nemzetközi tevékenységét a XII. kongresszuson meghatározott legfontosabb stratégiai alalpelvek folyamatossága jellemzi. Külpolitikai folyamatosság új hangsúlyokkal 25»