Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 3. szám - Vincze Attila: A Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusa: a folyamatosság és az előrelépés igénye

valóban nagy hozzájárulás lenne a szocialista demokrácia szélesítéséhez, amelyet az előző és a XIII. kongresszus is kiemelt feladatként kezelt. A beszámoló a szocialista demokrácia fejlesztésében fontos teendőnek minősítette a meglévő intézményrendszer, így az Országos Népi Gyűlés (parlament), a Népi Politikai Tanácskozó Testület (népfront) és más szervezetek szerepének további növelését; a többjelöltes választási rendszer fejlesztését, előirányozva, hogy a választókerületek mellett a társadalom különböző körei is állíthassanak jelölteket; valamint egy lakossági fellebbezési rendszer kiépítését. A választási rendszerrel kapcsolatos elképzelésekhez valószínűleg a magyar, a fellebbezési rendszerrel összefüggésben tervezett lépésekhez nyilván a lengyel tapasztalatokat is figyelembe vették. Megerősítették a jogrend további tökéletesítésének szükségességét.

A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a politikai rendszer tökéletesítése Kínában nem most kezdődik. A tartományokban, a városokban már 1979-ben megszüntették a „kulturális forradalom” idején létrehozott forradalmi bizottságokat és helyreállították a néptanácsokat (ahogyan Kínában nevezik: a helyi kormányzatokat). 1984-ig felszámolták a járási, megyei méretekben — még a „nagy ugrás” idején — megalakított népi kommunákat, amelyek gazdaságirányítási feladatok mellett közigazgatási funkciókat is elláttak. A kommunák helyén alsóbb szinteken is helyreállították az egykori népképviseleti rendszert. Igaz, ezek a lépések a felépítmény tartós torzulásait voltak hivatva kiigazítani, mégis nagy jelentőségű változások voltak, amelyek elindítottak egy gondolkodási folyamatot, s kiinduló alapot jelenthetnek a politikai mechanizmus érdemi, átfogó reformjához.

Ez a folyamat azonban a gazdasági mechanizmus reformjánál jóval vontatottabban halad. A kongresszuson a politikai reformokról kevesebbet mondtak annál, mint azt a reformirányzat eredetileg gondolta, s a közvélemény is várta.

A kongresszusi előkészületek során azt is tervezték, hogy a politikai mechanizmus reformjáról külön határozatot terjesztenek a kongresszus elé. Erre azonban végül nem került sor. A XII. kongresszuson megválasztott Központi Bizottság 1987. október 20-i, 7. pléniumáról kiadott közlemény szerint „A teljes ülés megtárgyalta ’Az átfogó elképzelés a politikai mechanizmus reformjáról’ c. anyagot, elvileg egyetértett azzal, s úgy döntött, hogy e dokumentum _fő tartalma kerüljön bele a Központi Bizottságnak a XIII. pártkongresszus elé terjesztendő beszámolójába.”26 (Kiemelés a szerzőtől.)

A beszámolónak a politikai mechanizmus reformjával foglalkozó V. fejezetét vizsgálva az elemzőnek óhatatlanul az a véleménye alakul ki, hogy míg a gazdasági reformkoncepció alapelveiben és részleteiben is ki38