Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 3. szám - Vincze Attila: A Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusa: a folyamatosság és az előrelépés igénye

dolgozott, „intézkedési tervekkel” ellátott program, a politikai mechanizmus reformjának a kongresszuson meghirdetett elgondolása egyelőre csak a fő vonalakat, irányokat kijelölő, további részletezést és konkretizálást igénylő elképzelés’. Az alapkérdésekben érzékelhető újszerű látásmód, illetve a jobbára hagyományos elemekből álló kivitelezési terv közötti kontraszt (pl. a társadalmi méretű párbeszéd kérdésében) azt a benyomást kelti, hogy a kongresszuson egy valójában kimunkált, átgondolt, összefüggő reformkoncepció óvatos, vázlatos ismertetésére került sor. Ezt az önmérsékletet mutatja a politikai reform ütemezése is: „A politikai mechanizmus reformjának közeli célja korlátozott, van néhány eset, amelyben pár év alatt már látható eredményt lehet felmutatni, néhány más esetben a kívánt eredmény eléréséhez tíz év, vagy akár ennél hosszabb idő is szükséges” — állapította meg a beszámoló.

Mint már utaltunk rá, a kongresszus előtti reformviták leginkább a politikai reform kérdéseiben éleződtek ki, s az ellenállás is itt bizonyult a legerőteljesebbnek. „Nem állíthatom, hogy nincs ellenállás a reformmal szemben, hiszen akiknek hatalma csökkenni fog, vagy érdekeik csorbulni fognak, azok nyilván vonakodnak” — jelentette ki újságírók előtt Kao Sang-csüen, a gazdasági rendszer átszervezésével foglalkozó állami bizottság elnökhelyettese.2' A XIII. kongresszus azt mutatja, hogy az ellenállást részben sikerült leküzdeni vagy semlegesíteni, s ez további fejlemények előtt egyengetheti az utat, de a kongresszus ugyanakkor azt is tanúsítja, hogy az előrelépés kitartó erőfeszítéseket, szívós munkát követel.

Egy sok változatban megvitatott, a konszenzus igényével megfogalmazott központi bizottsági beszámoló szükségképpen kompromisszumos jellegű dokumentum. E kompromisszumban a reformirányzat általában képes volt meghatározó módon érvényesíteni szándékait. A legjelentősebb engedményekre épp a politikai mechanizmus reformjának kérdésében kényszerült. Nyilván várják a befogadóképesség növekedését, s eközben sem maradnak tétlenek.

Pártépítés és káderpolitika a reformfeladatok és a szigorú etikai követelmények jegyében

A kongresszuson elfogadott pártépítési irányvonal az alapvető társadalmi-gazdasági feladatok végrehajtását szolgálja. A párttagokkal szemben támasztott eszmei-politikai követelményrendszer legfontosabb összetevője „az egy központi feladat és a két alapvető szempont”. A központi fela19