Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Vincze Attila: A Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusa: a folyamatosság és az előrelépés igénye
A reformpolitika meggyorsításának és elmélyítésének igényét jelzi, hogy a kongresszus napirendre tűzte a politikai mechanizmus reformjának kérdését, a KB beszámolója külön fejezetben foglalkozott vele, megállapítva, hogy e terület reformjához megértek a feltételek. A politikai rendszer reformjának szándéka nem mai keletű. Teng Hsziao-ping már 1930 augusztus 18-án sürgette az előrelépést, a Politikai Bizottság kibővített ülésén elmondott beszédében. A kínai reformirányzat a gazdasági és a politikai reformokat kezdettől szerves egységnek tekintette. Elvi és gyakorlati szempontból egyaránt lényeges, hogy a kongresszus megerősítette a reformpolitika gazdasági és társadalmi-politikai aspektusainak szoros összefüggését és kölcsönhatását. ,,A politikai mechanizmus reformja nélkül a gazdasági mechanizmus reformja sem járhat végső sikerrel” — állapította meg Csao Ce-jang. A kérdést tárgyalva a KB beszámolója határozottan állást foglalt két alapvető kérdésben. Elutasította „a 'háromféle hatalom megosztásán’ alapuló többpárti, rotációs kormányzás nyugati rendszerét”, s egyúttal félreérthetetlenné tette, hogy a megreformált politikai rendszer centruma is a Kínai Kommunista Párt lesz, mely irányító szerepét érvényesíteni fogja a társadalom életének minden területén. A jelenlegi kínai politikai rendszer legkirívóbb fogyatékosságait a beszámoló a hatalom túlzott koncentrációjában, a bürokrácia súlyosságában és a feudális maradványok továbbélésében jelölte meg. A tervezett változtatások közül a legfontosabb a párt, valamint az állam, a gazdálkodó szervezetek, a társadalmi- és tömegszervezetek funkcióinak szétválasztása. Ez is mutatja, hogy Kínában a politikai mechanizmus reformja — részben az elmaradott közállapotok, részben a visszahúzó erők miatt — még meglehetősen a kezdetén tart. Jellemző, hogy csak most, a XIII. kongresszus határozata nyomán tervezik általánossá tenni azt az évek óta hangoztatott, s a reformkísérletek színhelyeiül szolgáló üzemekben már érvényesített követelményt, amely szerint gazdálkodási-termelési kérdésekben az üzem, a vállalat igazgatója legyen az elsőszámú vezető, s ne — mint eddig — a pártszervezet titkára.25 A beszámoló megfogalmazta azt az igényt, hogy a pártirányítás elsősorban politikai természetű legyen, stratégiai jelentőségű kérdésekre korlátozódjék, s a napi, operatív teendőket leadva váljék hatékonyabbá. A politikai reform fontos — korántsem újonnan megfogalmazott — lépése a jogkörök további decentralizálása, a kormányzati munka reformja, egyszerűsítése. Meghatározásában és további alakulásában is figyelemre méltó gondolat a társadalmi párbeszéd rendszerének kiépítése. Egy ilyen párbeszéd Napirenden a politikai mechanizmus reformja 17
