Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Vincze Attila: A Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusa: a folyamatosság és az előrelépés igénye
nem számítva — 1 milliárd 80 millióra növekedett. Bár az előző kongresz- szuson elhatározták: „Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy hazánk népessége az évszázad végéig ne haladja meg az 1,2 milliárd főt”,10 s a XII. kongresszus után határozott intézkedéseket hoztak a születések számának csökkentésére, a tiszta szaporulat — a korábbi demográfiai hullámok hatására — ismét növekszik: 1984-ben 10,8 ezrelék, 1987- ben már 14,4 ezrelék, vagyis 15 millió fő volt. Ilyen nagy népesség mellett továbbra is alacsonyak az anyagi termelés egy főre vetített mutatói; 1987-ben acélból: 51,8 kg; villamosenergiából 459,2 kWó; kőszénből 851,8 kg; kőolajból 124,0 kg; gabonából 372,6 kg; sertés- marha- és juhhúsból 17,8 kg. A nagy társadalmi átalakulások ellenére még mindig korszerűtlen a népesség struktúrája, dominál a falusi elem.11 Továbbra is nagy teher az infrastruktúrális fejletlenség. A hazánknál mintegy százszor nagyobb területű Kínában a vasútvonalak hossza nagyjából 54 ezer km, alig hétszerese a magyar vasúthálózatnak. Az energiatermelés mellett ez a másik „szűk keresztmetszet”, amelyik parancsolóan megköveteli az ipari növekedés ütemének visszafogását. Nyomasztó a kulturális elmaradottság. Minőségi elmozdulás egyelőre nem történt, de a jövő kibontakozását ígéri, hogy — mint az a XIII. kongresszuson is elhangzott — folyamatban van a kötelező kilencosztá- lyos oktatás általános bevezetése. A helyzetet csak bonyolultabbá teszi, hogy a vezetésnek az elmúlt kilenc évben meg kellett küzdenie a korábbi, csaknem kétévtizedes válságidőszak terhes örökségével. Az új helyzet igényelte válaszok megfogalmazását nehezítette az is, hogy Kína nemzetközi magatartásában szinte a XII. kongresszusig hatottak a korábbi utópista, feszültségorientált, világforradalmi stratégia egyes elemei. Objektív feszültségforrást jelentett továbbá az, hogy a városi szektorok megreformálása lényegesen bonyolultabb feladatnak bizonyult, mint a mezőgazdaságé. Mivel ezek a szektorok termelik az állami bevételek kb. 90 százalékát, ezért minden változtatás, beavatkozás fokozott kockázatokkal jár. Emellett a reform itt szükségképpen kísérletezésekkel folyik, így ma Kínában párhuzamosan működnek a régi és az új szisztémák, és ez természetesen gátolja az újban rejlő lehetőségek kibontakoztatását. Ehhez kapcsolódik, de már a szubjektív okok felé mutat, hogy az ár- és a bérreform, a teljesítményelv, a differenciálás érvényesítése az állami tulajdonú városi üzemek és vállalatok 80 milliónál is több munkása és alkalmazottja számára óhatatlanul szociális problémákat okoz. Ezt erősíti a tradíció. Kínában még a munkások körében is erősen hat a ha7
