Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Vincze Attila: A Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusa: a folyamatosság és az előrelépés igénye
gyományos egalitarianizmus. Sok munkás inkább méltányolja a biztos keveset, mint a bizonytalan többet. A reformfolyamatot kísérő gondok, feszültségek másik, szubjektív természetű oka a tapasztalatokat menet közben felhalmozó makroszintű irányítás fogyatékosságaiban keresendő. 1984 utolsó negyedében a vezetés túl hamar engedte ki a kezéből a bér- és hitelpolitika ellenőrzését. Ennek következtében a gazdaságban túlfűtöttség alakult ki, az ipari termelés bruttó értéke 1985-ben 18 százalékkal nőtt a tervezett 8 százalékkal szemben, s ezzel a szállítás és az energiatermelés képtelen volt lépést tartani. Az állóeszköz-beruházások is jóval meghaladták a tervezettet, volumenük 1985-ben 35—40 százalékkal nőtt. A bankhitelek összege 1984- ben csaknem 30 százalékkal emelkedett. Jelentős, árufedezet nélküli bértömeg áramlott ki. 1984-ben a munkások és alkalmazottak jövedelme 13,2 százalékkal növekedett. Felfutott az import, s 1985-ben 15 milliárd dolláros külkereskedelmi mérleghiány keletkezett, ezt 1986-ban sikerült 12 milliárdra, 1987-ben 3,7 milliárdra mérsékelni. A gazdaságot így a nehezen kialakított egyensúly megbomlásának veszélye fenyegette. Megjelent az eladdig ismeretlen infláció. 1985-ben a belső árszínvonal 9 százalékkal emelkedett, az élelmiszerárak átlagosan 14 százalékkal nőttek. E tendencia 1986-ban és 1987-ben folytatódott. A kiskereskedelmi árszint 1987-ben 7,3 százalékkal, az élelmiszerárak 10,1 százalékkal növekedtek, ezen belül a hús, a szárnyasok és a tojás ára 16,5 százalékkal, a zöldségfélék ára 17,7 százalékkal nőtt. A mezőgazdaságban kialakított érdekeltségi viszonyok a parasztság termelő kedvét a növény- és állattenyésztés felől a kiegészítő ágazatok irányába terelték. 1987 őszén a kormány a városokban kénytelen volt részlegesen visszaállítani a jegyrendszert.12 Nehezítette a helyzetet, hogy szaporodtak, illetve egyre inkább láthatóvá váltak a közvéleményt irritáló, részben a reform melléktermékeiként jelentkező, részben a reformpolitikának alaptalanul felrótt negatív jelenségek — az indokolatlan jövedelemkülönbségek, a korrupció, a gazdasági visszaélés és bűnözés — amelyeket egyébként a párt folyamatosan feltárt és igyekezett visszaszorítani. E fejlemények a kínai társadalom közérzetét kedvezőtlenül befolyásolták, s a nyolcvanas évek közepétől a reformok iránt kezdett ambivalens hangulat kialakulni. A kínai reformgondolat komplexicitásából következően e koncepciónak kezdettől fogva lényeges eleme volt a politikai rendszer tökéletesítése, reformja, beleértve a párt irányító szerepének újraértelmezését, a kor követelményeihez való igazítását, a párt belső struktúrájának tökéletesítését, politikai életének demokratizálását, továbbá a káderpolitika reformját a fiatalítás, az általános és a szakmai műveltség, az új politikához való lojalitás kritériumai alapján. Ezek az elképzelések azonban sértették 8
