Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - Demus László: A magyar külpolitika hozzájárulása az európai biztonság és együttműködés folyamatához
rét folytatni a stockholmi konferencia keretében. Az 1984. májusi budapesti felhívás minden kétséget kizáróan elősegítette azt, hogy az európai bizalom- és biztonságerősítő és leszerelési konferencia első szakasza megegyezéssel záruljon Stockholmban. Az ott elfogadott dokumentum többek között megerősíti, az erőszakról, illetve az azzal való fenyegetésről történő lemondás kötelezettségét. Az európai katonai enyhülés rendkívül fontos és napjainkban teljesen időszerűvé vált kérdését, az európai hagyományos leszerelés témáját érintette a sorban legújabb budapesti kezdeményezés. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé 1986. június 11-i budapesti ülésén közzétették a felhívást, arról, hogy a NATO, illetve a Varsói Szerződés tagországai minden érdekelt európai állam bevonásával kezdjenek tárgyalásokat az európai haderők és hagyományos fegyverzetek radikális csökkentéséről. Ezzel olyan folyamatot indítottak el, amely minden európai állam közös. érdekeire épül. Az elgondolások nyitottak, céljuk a kiegyensúlyozott, a mai egyenlőtlenségeket mindkét oldalon felszámoló, maximális csökkentés elérése. Mozgásterében a magyar diplomácia különösen nagy súlyt fektet a megegyezéshez vezető elemek, az érintkezési pontok felkutatására és tudatosítására, a Varsói Szerződés, illetve a NATO javaslatai és elgondolásai rokonelemeinek felszínre hozására és közelítésére. Ez nem hagyományos értelemben közvetítői szerep, mint ahogy nyugati megfigyelők néhányszor a különböző magyar külpolitikai lépéseket jellemezték. A hagyományos értelemben vett közvetítés ugyanis az eltérő pozícióktól való távolságtartáson, semlegességen alapul. A magyar diplomácia a szocialista. kezdeményezésekkel azonosul, azok talaján állva veszi ki részét a tárgyalásokból. Magatartását nem az elzárkózás vagy saját nézeteinek abszolutizálása jellemzi. Az álláspontok és nézetek lehetséges közelítését tartja elsőrendű feladatának. Ez a fajta megközelítés vezette a magyar diplomáciá lépéseit a nyolcvanas évek első felében is, amikor a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök kivonásával kapcsolatos szovjet—amerikai tárgyalások megrekedtek, és a kelet—nyugati párbeszéd csaknem elnémult. Az európai biztonság és együttműködés folyamatában való magyar érdekeltség, aktív részvételünk lehetősége és a magyar diplomácia elismert szerepe a magyar kétoldalú külpolitikai tevékenységen alapul, amely a hatvanas évek első felétől kezdve az európai tőkés országokkal való kapcsolatok minden oldalú szélesítésén, javításán fáradozott, és amely a bilaterális kapcsolatfejlesztés kereteit is a helsinki csúcsértekezlethez vezető tárgyalások, konzultációk széles körű kibontakozásának szolgálatára rendelte. A két- és sokoldalú diplomáciai erőfeszítések integ34
