Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 2. szám - KÜLFÖLDI SZAKÉRTŐK FÓRUMA - Klein, Jean: A nemzetközi biztonság időszerű vonatkozásairól
majd a Tizennyolcak Bizottságában (1962—1969) még folytatódtak a viták e kérdésről, egy megfelelő szerződés kidolgozása az 1960-as évek közepe táján lekerült a napirendről, és semmi jele nincs annak, hogy valaha is fel fogják venni ezt a fonalat. Igaz ugyan, hogy az ENSZ közgyűlésének 10. rendkívüli ülésszakán, 1978. június 30-ikán elfogadott határozat célul tűzi ki az általános és teljes leszerelést, és történtek kísérletek egy átfogó leszerelési terv kidolgozására is. Az ENSZ ilyen irányú erőfeszítéseit azonban mindeddig nem koronázta siker. Világosan látható, hogy a két nagyhatalom nem annyira a leszerelésre, mint inkább a fegyverzetellenőrzésre (arms control) helyezi a hangsúlyt: ez utóbbi ugyanis kiváltságos szerepet juttat a bipoláris egyensúly szabályozásának, és jól megfér a technológiai-stratégiai versengés folytatásával, míg az előbbi a fegyverzet mennyiségének drasztikus csökkentését és egy új biztonsági rendszer kialakítását feltételezi. De itt is óvakodni kell bárminemű végleges következtetés levonásától. A nukleáris fegyverek igájától megszabadított világ víziója ugyanis nem hiányzik a két nagyhatalom vezetőinek különféle megnyilatkozásaiból, másfelől a fegyverzet általános korlátozása elmaradhatatlan eleme azoknak a javaslatoknak, amelyeket az államok a biztonság világméretű megszervezésére tesznek. Mindamellett a rövid és középtávon követett célok szerényebbek, és — anélkül, hogy szem elől tévesztenénk a végső célt — mindenképpen célszerű behatárolni a megvalósítható dolgok tartományát, és meghatározni a függőben lévő problémák megoldására alkalmas módszereket. Jóllehet az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak sikerült megállapodnia az 500 és 5500 kilométer közötti hatótávolságú szárazföldi telepítésű nukleáris rakétáik felszámolásáról, az 1987. december 8-ikán Washingtonban aláírt megállapodásnak elsősorban jelképes értéke van, mert a két nagyhatalom fegyvertárának csak egy korlátozott hányadát (4 százalékát) érinti. A szerződő felek ezért hangsúlyozták is, hogy e szerződést további leszerelési intézkedések követik, köztük a hadászati fegyverzetek 50 százalékos csökkentése. 1988 januárjában Genfben valóban felújították a START néven ismert tárgyalásokat, és úgy tűnik, a két félnek feltett szándéka, hogy még Reagan elnök és Gorbacsov főtitkár következő, Moszkvában tartandó találkozója előtt megköti a szerződést. Nehézségekre lehet azonban számítani, mert a rakétavédelmi rendszerek telepítését korlátozó 1972-es ABM szerződés értelmezése körül nézeteltérések vannak, másfelől Moszkva ellenségesen viszonyul az SDI-hez, amelyet a hadászati stabilitást fenyegető tényezőnek tekint. Mégha ezeket az akadályokat sikerül is elhárítani, a szovjet és az amerikai arzenálok gerincét alkotó fegyverrendszerek 50 százalékos csökkentése is csak korlátozott jelentőséggel bír majd. A végleges plafonszintek ugyanis magasabbak lesz169
