Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 2. szám - NEMZETKÖZI KATONAI BIZTONSÁG - Tolnay László: A katonai biztonság jellemzői és dimenziói
és „visszaszorítása” volt. Ez a rendszer a katonai és gazdasági segélyprogramokon, a két- és több oldalú szerződéseken, továbbá katonai megállapodásokon alapult. A szovjet-amerikai ellentétek elméleti alapjai Az Egyesült Államok törekvéseinek elméleti megalapozását 1946 februárjában George Kennan amerikai nagykövet Moszkvából küldött táviratában megfogalmazottak képezték, amelyeket később, 1947 júliusában a Foreign Affairs című folyóiratban rendszerezett és fejlesztett tovább.2 Tanulmányának bevezető részében Kennan jellemezte a szovjet politikát, s hangsúlyozta, hogy az a „kapitalizmus és a szocializmus kibékíthetetlen ellentétének elvéből indul ki”. A Szovjetunió ennek megfelelően politikájával szakadatlanul nyomást gyakorol a kapitalista világra, hogy újabb pozíciókat nyerjen. Mindebből az következik az Egyesült Államok számára, hogy „a Szovjetuniót ellenségnek, nem pedig partnernek kell tekintenie a nemzetközi küzdőtéren”.3 Ilyen körülmények között — írta Kennan a továbbiakban — az Egyesült Államok külpolitikájának fő célja, hogy hosszú időn keresztül türelmesen, határozottan és éberen feltartóztassa az „orosz expanziós törekvéseket”/* Az Egyesült Államok miután egyre inkább a kapitalista világ vezető hatalmának tekintette magát, amely fokozott mértékben felel a világ sorsáért,5 úgy ítélte meg, hogy az országnak a világ bármelyik pontján alkalmazható katonai erővel kell rendelkeznie. Ez a törekvés a korábbi izola- cionizmus végleges feladását is elkerülhetetlenné tette. Ez utóbbi szentesítése hamarosan megtörtént. Az amerikai szenátus 1948. június 11-i döntése, az úgynevezett Vandenberg-határozat alapján az Egyesült Államok szakított azzal az elvvel, hogy távol tartja magát azoktól a katonai konfliktusoktól, amelyekben nincs közvetlenül érdekelve. Kimondta, hogy amerikai vezetéssel békeidőben is létrehozhatók koalíciók és katonai tömbök. A határozat lényegét Stuart Symington, az amerikai légierő háború utáni első minisztere a következőképpen fogalmazta meg: „Az Egyesült Államok politikai izolacionizmusa az ENSZ alapokmányának elfogadásával ért véget. Gazdasági izolacionizmusának végét a Marschall-terv jelentette. Mostantól a világban elfoglalt pozíciója lehetővé teszi, hogy katonai téren is véget vethessen az izolacionizmusnak.”6 A „feltartóztatás” szükségességének s ezzel összefüggésben a politikai és a katonai szövetségi rendszerek létrehozásának indokolására ugyanak41
