Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK-POLITIKAI BIZTONSÁG - Kiss J. László: A biztonság értelmezéséről a nyolcvanas években
szág politikájának a nyitottságától, átláthatóságától és kiszámíthatóságától függ, ezeket azonban konkrét bizalomépítő intézkedésekkel kell kiegészíteni. A nyugat-európai békekutatók egy csoportja szerint a bizalom- építő intézkedéseknek három különböző funkciót kell teljesíteniük. Javítaniuk kell a nemzetközi légkört, továbbá a nemzetközi rendszer növekvő kommunikációjával és kiszámíthatóságával csökkenteniük kell a háború kockázatát’. Végül a fegyverzetcsökkentéshez és a leszereléshez olyan módon kell hozzájárulniuk, hogy csökkentik azoknak a tényezőknek a szerepét, amelyek a fegyverkezési versenyt táplálják.30 Mások a bizalomépítő intézkedésekben olyan eszközt látnak, amelyek ugyan nem érintik közvetlenül a katonai potenciálokat, azonban kifejezettebbé teszik a katonai szándékokat és korlátozzák a katonai erők alkalmazási lehetőségeit.31 A bizalomépítő intézkedések funkcióit a tudományos szakiroda- lom meglehetősen szélesen értelmezi. Sokan a fegyverzetellenőrzés pótlékának (minimalista álláspont), továbbá a fegyverzetellenőrzés és a leszerelés előfeltételének tekintik. Mások funkciójukat abban látják, hogy a fegyverzetellenőrzést kiegészítik, új leszerelési és fegyverzetellenőrzési stratégiák részét képezik (maximalista álláspont).32 Ha az ellenségképek leépítése és a bizalomépítő intézkedések között közvetlen kapcsolat van, akkor ugyanez érvényes a fegyverzetcsökkentési, illetve leszerelési egyezmények ellenőrzésére és az ellenségképek viszonyára. A hatékony és ellenőrizhető fegyverzetcsökkentés végső soron a leghatékonyabb bizalomépítés. Az 1987. decemberi szovjet—amerikai megállapodás nemcsak azért jelentős, mert a fegyverzetellenőrzés, illetve -csökkentés hitelét visszaállította, hanem azért is, mert a helyszíni ellenőrzés eddig soha nem látott rendszerét s ezzel a bizalomépítés egyik igen hatékony formáját hívta életre. Emellett figyelemreméltóak azok a törekvések is, amelyek a leszerelés és a fegyverzetcsökkentés hatékony ellenőrzési rendszerének létrehozása érdekében közös kutatásokat, illetve a kutatási eredmények megosztását helyezik kilátásba. Az ellenőrzési rendszerek kidolgozásában történő együttműködés maga is a bizalomépítés útja. Elég csupán a földalatti nukleáris robbantások észlelésének műszaki viszgálatában való szovjet—amerikai együttműködésre, vagy arra a szovjet készségre utalni, amely szerint a Szovjetunió megosztja a nukleáris fegyvereket hordozó tengeralattjárók azonosítására szolgáló tudományos eredményét az Egyesült Államokkal. Természetesen az ellenségképek feloldása és megszüntetése nem könnyű feladat, mivel ezek egyidejűleg több funkciót töltenek be: magyaráznak, integrálhatnak, s a mindenkori hatalmi viszonyok stabilizálását segíthetik elő. Az ellenségképek az ellenségről könnyen megragadható magyarázatot adnak, még akkor is, ha az ellenségképekben foglalt felte36
