Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Dunay Pál: Marek Thee: A haditechnika, a katonai stratégiák és a fegyverkezési verseny
zötti vetélkedés, hatalmi politika és terjeszkedési tervek. 2. Szomszédok vagy nagyhatalmak agresszív szándékai által igazolt valós vagy eltúlzott biztonsági aggodalmak. 3. Rendszerek társadalmi-politikai, ideológiai vagy vallási természetű vetélkedése. 4. A hadiipari komplexum profiton vagy más érdeken alapuló nyomása. 5. A modern haditechnika hajtóereje. (101. 1.) Az okok természetesen összefüggenek, átfedik egymást, még akkor is, ha bizonyos időszakban egyik vagy másik tűnhet meghatározónak. Megkülönböztethetők szerkezeiig funkcionális valamint magatartási, doktrinális tényezők. Ennél azonban nagyobb jelentőségű a belső és külső determinánsok elkülönítése. Marek Thee szerint a fegyverkezési versenyt — mindenekelőtt a meghatározó fontosságú kelet—nyugati vetélkedést — elsősorban belső, politikai, gazdasági, társadalmi és ideológiai okokkal magyarázhatjuk. A fegyverkezési verseny lelassítását célzó külső körülmények — mint például a fegyverzetkorlátozási megállapodások vagy az enyhülési politika — még soha nem voltak olyan erősek, hogy felülkerekedjenek a további militari- zálódást alátámasztó belső meghatározókon. A helyzet mindezek ellenére sem teljesen kilátástalan, hiszen a fegyverkezés ösztönzői szembetalálják magukat bizonyos ellenhatásokkal. így a fegyverkezést tápláló politikai motívumok az ésszerűség, a katonai érvek a stratégiai óvatosság, a profit érdekek pedig a fegyverkezési verseny gazdasági terheinek korlátjába ütköznek. A pszichikai doktrinális tényezők morális, etikai ellenvetésekkel találják szembe magukat. A haditechnika hajtóerejének kettős korláttal kell megküzdenie — egyrészt a gazdaság polgári szférájának szükségleteivel, másrészt a technikai lehetőségek maguk teremtette korlátáival. A fegyverkezési verseny legfontosabb strukturális meghatározójának Marek Thee a katonai kutatást és fejlesztést tekinti, rámutatva arra, hogy ez történelmi távlatban olyan viszonylag új sajátosság, amely a jövőben még a mainál is nagyobb jelentőségre tesz szert. A rendelkezésünkre álló hozzávetőleges adatok igazolni látszanak megállapítását. Eszerint a világon valaha élt tudósok kilencven százaléka ma élő tudós, s a tudományos ismeretek és publikációk mennyisége minden 10—15 évben megkétszereződik. 1980-ban mintegy hárommillió mérnök és tudós dolgozott tudományos kutatással és fejlesztéssel. A katonai költségvetéseken belül növekszik a kutatásra és fejlesztésre fordított összegek aránya. Ez a világ jelenlegi katonai kiadásaiból tíz százalékot tesz ki. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a két vezető hatalom — a Szovjetunió és az Egyesült Államok — esetében ugyanez az adat 12—15 százalék között ingadozik, ami ezeknek az országoknak kutatásigényesebb katonai programjaival magyarázható. A növekedési ütemet illusztrálja, hogy az Egyesült Államok katonai kutatási és fejlesztési kiadásai 1980 és 1985 között megkétszereződtek, s ebben az utóbbi évben 35 milliárd dollárt tettek ki. Érdemes megemlíteni, hogy az egész atombomba program 1942-től 1945-ig kétmillió dollárba került. Marek Thee különböző fegyverfejlesztési programokban részt vevő szakértők megállapításait ösz- szegzi, amelyek szerint nagyon gyakran alakul úgy a helyzet, hogy 154
