Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Dunay Pál: Marek Thee: A haditechnika, a katonai stratégiák és a fegyverkezési verseny

Joggal fejtik ki a szerzők azt is, hogy a kelet—nyugati kereskedelemnek döntően szerkezeti akadályai vannak, és ezek nem a politikai légkör alakulásának függvényében jönnek létre, erősödnek vagy szűnnek meg. (163. 1.) Végül részletesen bemutatják, hogy a kelet—nyugati kereskedelem nem egyirányú utca, ugyanakkor mindkét oldalon további erőfeszítések szükségesek ahhoz, hogy megelőzhessük e kapcsolatrendszer további összezsugorodását a világkereskedelem egészében.

Összegzésként leszögezhető, hogy Wallace és Clarke igen hasznos, tömör és kiegyensúlyozott könyvet írt a KGST-ről. Az összképet nem homályosítja el az a tény, hogy a recenzens nem osztja számos megállapításukat és értékelésüket. A kötet kiválóan alkalmas tankönyvnek is, mivel nem szájbarágós és nem kényszeríti álláspontját olvasójára. Komoly szakemberek és a kérdés iránt érdeklődő szélesebb közvélemény tájékoztatását egyaránt jó szolgálja. A félreismerhetetlen angol stílus és hangvétel fordulataival élve a szerzők a kívülállókat is a KGST ellentmondásoktól sem mentes valóságának megismeréséhez és jobb megértéséhez segítik hozzá.

Csaba László

MAREK THEE:

A haditechnika, a katonai stratégiák és a fegyverkezési verseny

(Military technology, military strategy and the arms race) Croom Helm, London—Sydney, 1986. 139

1.

Marek Thee a legismertebb békekutatás egyike, akinek neve Magyarországon is ismert a békekutatás iránt érdeklődők körében.

A tokiói ENSZ-egyetem részére készült tanulmánya tiszteletre méltó vállalkozás. Hiszen a haditechnika és a katonai stratégiák szerepének vizsgálata is azt jelenti, hogy aki ezzel foglalkozik, az a nemzetközi biztonság alapvető kérdéseire keres választ. Munkájában szintetizál, több már korábban felvetett gondolatát helyezi tágabb összefüggésbe, illetve.dolgozza ki részleteiben. Most is hatalmas irodalmi anyagot kezel nagy biztonsággal, bár a felhasznált információk néha egyoldalúan oszlanak meg. Túlnyomóan az angol—amerikai irodalom forrásait használja, viszonylag ritkán hivatkozik dokumentumokra, politikai vezetők nyilatkozataira. Ennél súlyosabb hiánynak kell tekintenünk azt, hogy a szovjet stratégia változásait is másodlagos nyugati forrásokból ismerteti. Ez ugyan érthető, hiszen a békekutatás kelet-európai irodalma szegényesebb, kevésbé informatív, az utolsó négy évtized politikai dokumentumai alapján mégis meg lehetett volna kísérelni mindkét vezető hatalom stratégiájának saját forrásai alapján történő bemutatását. Annál fontosabb lett volna ez, mivel Marek Thee — miután maga is elismeri, hogy tanulmányának gátja a

v

152