Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Csaba László: William A. Wallace - Roger A.Clarke: KGST és a Nyugat

désekben és főként a gazdaságban, mint amilyet némelyikükről egyes híresztelések és sajtó jelentések fel­tételeznek. Ebből is következik, hogy minden egyes tagország kri- tikusabbá vált a 80-as években az integrációval szemben. Másfelől az is igaz — írják —, hogy az évtized elejei szovjet megközelítés össze­tett kérdéseket is hajlamos volt le­egyszerűsítve értelmezni. (38. 1.) Ez — mint a következő fejezetből ki­tűnik — azzal is összefüggött, hogy az 1979 után kialakuló nemzetközi politikai és katonai feszültségek egyértelműen előtérbe kerültek egy már nagymértékben lelassult döntéshozatali folyamatban. Ennek tükörképeként a hosszabb távú tervezési és együttműködési fela­datok és elképzelések viszonylag a háttérbe szorultak. Ezzel együtt nagyon hiányzik az 1984. évi felső szintű KGST-értekezlet bemutatá­sa (meg sincs említve), hiszen az ott létrejött és jóváhagyott egyez­ségek mégiscsak az érdekek közös felületét jelenítették meg, épp ezért jelenleg is ez határozza meg a kö­zéptávon valós eséllyel induló (fel­vethető) korszerűsítési és együtt­működési javaslatok körét. Ez utóbbit igazolja egyebek mellett a KGST-ben 1985 óta folyó korsze­rűsítési munkálatok menete is. A negyedik fejezet az SZKP XXVII. kongresszusának a KGST- re gyakorolt hatását elemzi. A helyzet a szerzők szerint úgy jelle­mezhető, hogy a térség helyzeté­nek általánosan elismert nehézsé­gei és az újabban kitűzött, nagy- ratörő közös célok közt bizonyos el­lentmondás feszül. Ez jellemzi gya­korlatilag a KGST hosszú távú műszaki programjának megvalósí­tását is. A szerzők rámutatnak: megnőtt a pártvezetők közti köz­vetlen kapcsolatok szerepe, még­pedig a KGST sokoldalú fórumain kialakuló gyakori patthelyzetek eldöntésének fő eszközeként is. Végkövetkeztetésük (65. 1.) abban összegezhető, hogy a nagyívű, te­vékeny szovjet külpolitika feltétle­nül gyökeres gazdasági teljesít­ményjavulást igényel, csak azzal van összhangban. Épp ezért a meg­csontosodott különérdekek — köz­tük a sokoldalú nemzetközi szervek némelyikének — legyűréséhez a KGST tartalmi megújításának, át­építésének véghezviteléhez eképp fontos szovjet érdekek kötődnek, így a reformtörekvés nem tekint­hető puszta szólamnak. A következő fejezet a KGST-t és az EGK-t hasonlítja össze. Míg az előbbiben a korábbi reformtörek­vések inkább növelték semmint csökkentették a hivatalnoki jelle­get, az utóbbiban az államközi in­tegráció helyben járását a szélesedő politikai és vállalatközi együttmű­ködés egyenlítette ki a 80-as évek­ben. A hatodik fejezet a KGST-tagor- szágok együttműködésének „vázla­tos statisztikai elméletét” adja (101. 1.) Voltaképpen ez a későbbi­ekben megfogalmazott nehézségek és útkeresések hátteréül szolgál. Ez a rövid leírás már csak terjedelmi okokból sem tér ki számos — és térségünkben élénken vitatott — fontos gazdasági kérdésre. A tár­gyalt alapfolyamatok megítélésé­ben is természetesen az értékítéle­tek, meggyőződések széles skálája alakult ki a KGST-országokban. Ezért talán felesleges mindazon konkrét kérdések tárgyalásába be­lebocsátkoznom, amelyeknél a szer­zők által felsorolt tényekből más vagy éppen ellentétes következte­tésre jutnék. Ehelyett érdemes fel­hívni a figyelmet ennek a fejezet­nek egy fontos következtetésére. Az egyes országok növekedési tel­jesítményét összehasonlítva a 86. 149

Next

/
Oldalképek
Tartalom