Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Csaba László: William A. Wallace - Roger A.Clarke: KGST és a Nyugat
oldalon a szerzők teljes joggal emelik ki azt a tényt, hogy a nemzeti statisztikai számbavételi és kimutatási módszerek sajátosságaiból fakadóan a KGST egyes országaiban hivatalosan közzétett adatok a nyugati országok és a nemzetközi szervezetek gyakorlatában elfogadott megoldások eredményeitől igen nagy mértékben eltérnek. Ez az eltérés a Központi Statisztikai Hivatal kiadványai esetében elhanyagolható nagyságrendű, más országok gyakorlatában viszont rendszeresen jelentős, némelyeknél é- vente két-három százalékpontnyi (vagyis az összképet érdemlegesen érinti). Épp ezért a KGST-tagor- szágok hivatalosan közzétett adatai közvetlenül nem is vethetők egybe sem egymással, sem a nyugati országokkal, és a névleges növekedési ütemek egymás mellé állításánál nagyfokú módszertani elővigyázatosság indokolt, hiszen a reálteljesítményre nézve közvetlenül semmiféle következtetés nem adódik — hangsúlyozza Wallace és Clarke. Ez a következtetés mind az összehasonlító közgazdasági elemzések, mind a szélesebb politikai közvélemény szempontjából igen fontos és üdvözlendő. Ismeretes ugyanis az a sajnálatos gyakorlat, amelyet több neves, nemzetközi és világgazdasági összehasonlítással foglalkozó kutatóhely, némely nemzetközi szervezet, sőt néhány bank is rendszeresen a fentebb bírált megoldásokkal folytat. Nemcsak hogy messzemenő következtetéseket engednek meg maguknak a nemzeti hivatalos adatok sajátos módszertani jellegét figyelmen kívül hagyó egymás mellé állításából, első ránézésre adódó felületes benyomások alapján, hanem egyes intézmények még ezek átlagolásától sem-riadnak vissza, ami — eltérő tartalmú, szerkezetű, s így egybe nem vethető minőségek lévén — szembetűnően szakszerűtlen eljárás. Az így nyert alapadatok kétes értéke azután a kifinomult gazdaságmatematikai és számítástechnikai eszköztárral kimunkált — és ezért tá- madhatatlanul tárgyilagosnak tetsző — elemzések tartalmi értékét is sok esetben kétségessé teszi. A Központi Statisztikai Igazgatóság által közreadott adatok tartalmi értékéről és megbízhatóságáról szak- és napilapokban a Szovjetunióban folyó vita külön is ráirányítja a figyelmet erre a kérdéskörre. A hetedik fejezet a KGST-orszá- gok elmúlt jó évtizedes fejlődéstörténetére összpontosít. A feszültségek és a feladatok eleve nagyfokú párhuzamosságot mutatnak, hiszen mind a gazdaságpolitika fő hangsúlyai, mind az irányítási gyakorlat által alkalmazott eszköztár fi- gyelemreméltóan hasonlítóvá vált a tárgyalt időszakban. Statisztikailag is bemutatják: miközben az intenzív fejlődési útra való áttérés már két évtizede fejlesztéspolitikai közhelyszámba megy Kelet-Euró- pában, a növekedés külterjes jellege azóta csak fokozódott. Ez mutatkozik meg abban, hogy egységnyi jövedelmet egységnyinél nagyobb tényezőráfordítással lehetett csak elérni a lassú növekedés, sőt az egyes országokban tapasztalt visszaesések idején is. A műszaki fejlődést a tervlebontásos, függőségi viszonyokra épülő rendszerben közismerten alapvető érdekeltségi viszonyok gátolják, s ez hiúsította meg a nyugati műszaki megoldások tömeges átvételére épített gazdaságkorszerűsítés terveit a 70-es évtizedben. A szerzők ennek okát abban jelölik meg, hogy a gazdálkodás tervutasításos, hagyományos vonásainak megőrzése kifejezetten súlyponti törekvésként érvényesült 150
