Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Csaba László: William A. Wallace - Roger A.Clarke: KGST és a Nyugat
rendszerben, s mit hozhat e tekintetben a nem túl távoli jövő? A szerzők nem kpvetik azt az angolszász irodalomban divatossá vált áramlatot, amely akár a tények és a kétségtelen alapösszefüggések rovására is mindenáron mellbevágó- an újat kíván állítani. Ehelyett inkább a hagyományos mércét alkalmazzák, azt, hogy tételeik mennyiben esnek egybe a tapasztalati valósággal. Épp ezért nem annyira a közfeltünést keltő számok vagy más hasonló „következtetések”, mint inkább megállapításaik érdeme miatt számíthat e könyv a kelet-európai olvasók figyelmére is. A szerzők természetszerűleg „kívülről” vizsgálják a KGST-térség fejleményeit, vagyis a mienktől eltérő szempontból. Ez azonban — különösen a jelenlegi nagyobb léptékű átalakulások időszakában — még előnyére is válik. A gyökeres megújulásra kényszerülő vállalatok gyakorlatából népgazdasági szinten is alkalmazhatónak látszik ugyanis az, hogy külső, független szakértők tanácsát akkor is elengedhetetlenül szükséges meghallgatni, ha ajánlásaikat a vezetés nem mindenben vagy nem feltétlenül teszi magáévá. A KGST természetrajzáról írva, a szerzők joggal jegyzik meg (VII- VIII. 1.), hogy történetileg bizonyíthatóan a térségben sohasem törekedtek a gazdaságok olyan jellegű integrálásra, mint ahogy az az EGK-ban végbement. Másfelől a KGST-n belüli együttműködés állapota és a tagországok teljesítménye szovjet szempontból sem éppen közömbös, különösen a növekedésélénkítési és korszerűsítési tervek összefüggésében. És megfordítva, Kelet-Európa országainak is érdeke, hogy a szovjet megújulási törekvések valóra váljanak. Ellenkező esetben egy befelé forduló irányvonalat követő és részben e- zért is meggyengült gazdasági teljesítőképességű fő partnerre számíthatnak, aki csak korlátozottan járulhat hozzá az ezen országokban kialakult feszültségek mérsékléséhez. Ez értelemszerűen még inkább igaz a tekintetben, hogy egy erőteljes, világpiaci versenyképességre irányuló alkalmazkodási politikát mennyire alapozhat meg ebben a változatban a térségbeli gazdasági és politikai együttműködés rendszere. A szerzők tömören összegzik a KGST történetét. Ez egyfelől előny, másfelől elkerülhetetlenül azzal is együttjár, hogy számos találó fordulat mellett egy sor szubjektív értékelés is olvasható. Miközben számos, a fejlődés útját magyarázó történelmi tényt sorakoztatnak fel, két további tény szembeötlően hiányzik: a szovjet csapatok kivonása Csehszlovákiából 1947-ben és Romániából 1958- ban. Enélkül az 50-es és a 60-as évek RGST-beli vitáit sem lehet igazán alaposan megérteni. A második fejezet a 80-as évek feszültségeivel és vitáival foglalkozik. Tanulságos a szerzők által választott tárgyalásmód. Fő kérdésük ugyanis az, hogy ki mivel tud hozzájárulni a tagországok integrációjához. Ezért rövid, összehasonlító áttekintést kapunk az egyes résztvevők gazdaságáról. Ez — valószínűleg szándékosan — nem tekinthető átfogó országtanulmánynak egyik esetben sem. A tekintetben azonban meggyőzően érvel, hogy — egyes körökben elterjedt hiedelmekkel szemben — miért nincsenek „jó” és „rossz tanulók” a KGST-ben. A 80-as években minden tagországnak megvolt már a maga baja, s már csak ezért sem követhetett olyan „szolgalelkű” politikát érdemi együttműködési kér148
